Emlékek és szépségek

2017. január 07., 20:00 szerző: Silye Sándor
komment
Az alábbiakban megtudhatják, Hogy volt?, Hogy van? Mitring István labdarúgó kapus.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

- Senki nem tudja, de gyerekként egyszerre voltam labdarúgó és kézilabda játékos. Mosonmagyaróváron a MOTIM-ban nőttem fel, minden nap mentem a labdarúgók és a kézilabdázók edzésére. Amikor betöltöttem a tizennegyedik életévemet, döntenem kellett, hogy melyiket folytassam. Nagyon jól ment a kézzel játszott labdajáték, de a szívem szerelme a futball volt, így ezt választottam. Sohasem tudom meg, mi lett volna, ha mégis a kézilabda mellett döntök, de elégedett vagyok azzal, amit labdarúgóként elértem. Vannak emlékeim, amit soha nem lehet kitörölni, voltak olyan szépségek, amiket meg kellett élni, örülök, hogy ennyi jutott, büszke vagyok arra, amit sikerült elérnem akár itthon, akár külföldön. Magyaróváron a Bácsi kérem, hol lehet itt focizni? akció döntött a sorsomról, hiszen ennek köszönhetően kerültem Székesfehérvárra, a Videoton csapatába. Édesanyámék hoztak el autóval a Széchenyi úti kollégiumba, idegen környezetbe kerültem, hamar feltaláltam magam, könnyen szereztem, barátokat, és simán ment utána minden - mondta Mitring István, akit barátai, tisztelői Mityának szólítanak.

Ha már mondta az emlékeket, a szépségeket, kértem mondjon olyat, amiről nagypapa korában is mesél majd.

Mitring István, az örök kapus? Fotó: Silye Sándor

- Voltam az Év kapusa az 1992/93-as bajnoki évben, erre nagyon büszke vagyok. Külföldön is megválasztottak az Év játékosának, a játékostársak szavazatai alapján. De a Videoton csapatánál eltöltött idő volt a legszebb, minden nap, minden órája, perce örökké megmarad bennem. Balszerencsém volt, mert amikor elmentem a Viditől, a következő évben bajnokok lettek. Nem volt szerencsém Finnországban sem, bajnok-esélyes csapatban játszottam, érmeket szereztünk, az UEFA Kupában indultunk, a nemzetközi sorozatban is védhettem, de az aranykorszak ott is akkor jött el, amikor én is... Hét csodás évet éltem, nagyon jó közösségben játszhattam, köszönet érte Árky Gabinak, aki odahívott.

Mitya elpusztíthatatlan, még 40+ fölött is véd. De mi az, amit civilként csinál a meccsek, edzések mellett?

- Külföldön nyelvet tanultam, az északi nyelvekben igyekszem folyamatosan elmélyedni. Ami a sportot illeti, Felcsúton vagyok az utánpótlás kapusedzője, bár most 5 mérkőzésen Vincze Pilu felkért, hogy segítsem a munkáját a felnőtt csapatnál. Főállásban az IBM belső folyamat ellenőreként teszem a dolgomat. A civil munkámban a kapus éveimből a figyelmet, a türelmet, a csapatmunka tiszteletét tudom hasznosítani. Mi hiányzik az életemből? Semmi! Mindig voltak céljaim, amelyekért dolgoztam. A jó periódusomban egyszer meghívtak a válogatott keretbe, de megsérültem. Hiába, ilyen az élet, tudni kell megélni a jót és a rosszat egyaránt. Tervek? Most költöztem be a sukorói házamba, itt szeretnénk teljes, boldog életet élni, és a számomra örök városban, Székesfehérváron dolgozni.

Silye Sándor

2017. január 07., 20:00 szerző: Silye Sándor

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...