Frank Banham és családja megkedvelte Székesfehérvárt

Az idei bajnoki esztendő csapatában Frank Banham hamar a közönség kedvencévé vált. Franket virtuóz játékosnak ismertük meg korábbi EBEL csapataiban, így természetes volt, hogy nagy várakozás előzte meg székesfehérvári bemutatkozását. A várakozás gyorsan örömmé vált. A technikás játékos virtuóz megoldásaival ragadtatta tapsra a közönséget, nem is csoda, ha egyre sűrűbben szólt a lelátón, a „Frank, Frank” kórus. Amikor meg a két kis apró gyermekét a meccs után a karjain vitte át a jégen, bizony sokszor lehetett hallani a vastapsot. Frank gyakran volt látható a belvárosban, amikor két égetően eleven srácával korzóztak. A játékos amúgy végtelenül barátságos, mosolygós, kedves ember, aki bár néhány hét múlva betölti a 38. életévét, mégis fiatalos a játékban és persze az életben. A csatár ebben a szezonban 51 mérkőzésen 38 kanadai pontot termelt, amiből 19 volt a lőtt gól, 18 az asszisztok száma. Frank Sofronnal holtversenyben lett a csapat gólkirálya, míg a kanadai pontok terén a 2., Sofi előzte meg 43-al. Azzal kezdtük beszélgetésünket, hogy a gyerekei megkedvelték Székesfehérvárt?

- Igen, szeretnek itt élni, óvodába járni, nagyokat sétálni a városban. A feleségemmel együtt otthonra leltünk a városban – mondta a szélső.

- Ezek szerint ön is jól érezte magát?

- Igen, az egész csapat rendes volt velem, jól érzem magam itt. Jobb szezont szerettünk volna valamennyien, de most csak úgy sikerült ez az év ahogy véget ért, nem a legjobban.

- Korábban mondta, szívesen maradni újabb évre. Most is így gondolja?

-Igen, mit sem változott a véleményem ezt a kérdést tekintve. Mint mondtam jól érzem magam, a társak is nagyon rendesek, bízok benne, hogy kapok még egy esélyt, egy újabb esztendőt arra, hogy bebizonyítsam a csapattal együtt, hogy többre vagyunk annál képesek, mint amit ebben az esztendőben elértünk.

- Amikor idejött, a döntőt sem tartotta elképzelhetetlennek. Nem sikerült

- Az elején valójában így gondoltam, sőt, sokáig jól is ment, volt olyan összecsapásunk, amikor a második helyért játszottunk. Sajnos a fontos meccseinket nem tudtuk megnyerni. Aztán: karácsony táján a csapatok többsége nagyot javul a játékban, mi pedig éppen az ellenkező utat jártuk, és gyengélkedésünkkel másoknak adtunk nem várt „ajándékot”.

- Amíg itt volt Johansson, addig virgonckodott, lőtte a gólokat, miután távozott megtorpant. Miért?

- Jo és én együtt kezdtük a közös munkát, elég hamar egyfelé járt az agyunk, nagyon megértettük egymást. Mikor elment, elkezdődött a különböző variációk kipróbálása, már nem tudtam senkivel sem hosszabb ideig együtt játszani, így pedig nehéz volt érvényesülnöm, hiányzott az összeszokottság.

- Az egész évet tekintve, azt nyújtotta, amit tud?

- Amikor idekerültem, előtte nem játszottam, emiatt a kondícióm lehetett volna jobb, ennek hiánya miatt volt hullámzó a teljesítményem. Akadtak jobb, rosszabb heteim, most keményen dolgozunk, igyekszem ezt kihasználni, mert ha maradok, lényegesen jobb állapotban kezdhetem az újabb szezont. Nem értük el az előző évi eredményt, emiatt csalódott vagyok, bár ha megnézzük, hogy a csapat tavaly 40 meccsen 40 pontot gyűjtött, és azzal a top 6-ba került, most 40 csatán 43 pontunk volt, és mégis a 11. helyen végeztünk

- A közönség szerette

- Jó érzés volt, és ez is sokat segített abban, hogy Székesfehérvár az otthonommá vált a jégen és civilben.