Gyorsan lezárni a múltat - Simon Balázs szerint a fehérvári kosárlabdacsapat előrelép

Bár még szabadságát tölti augusztus 12-ig, a FEZEN délelőtti, sportos programján felbukkant, irányító társával, Tóth Péterrel szorgalmasan dobált a szabadtéri palánkra a zenei fesztivál vállalkozó szellemű látogatóival. Ha kellett, labdát is szedett.

- Négy évvel ezelőtt már részt vettem a Bajnokok Városa névre hallgató sportsátorban, akkor csocsóztunk a szurkolókkal, ezúttal számomra testhez állóbb feladat következett, a gyűrűbe kellett betalálni a kosárlabdával. Ebben jobban otthon vagyok. Amúgy a koncertekre is kilátogattam, én a kemény rockot nem igazán szeretem, a lágyabb zene híve vagyok - mondta Simon Balázs.

- Visszatérve a kosárlabdára. A tavalyi szezonban a csapat szégyenszemre nem jutott a play offba, s önnek sem ment a játék. Mire számít az új idényben?

- Várom, hogy elinduljon a pontvadászat, kijavíthassuk a tavalyi hibákat. Volt egy hosszabb, majdnem két hónapos szünetünk, úgy gondolom, ezen idő alatt mindenki kipihenhette a tavalyi szezon fáradalmait, frissen, üdén és feltöltődve kezdi a felkészülést. Nem lesz könnyű dolgunk, az alapozás mindig kemény, ezúttal különösen az lesz, Dzunics Braniszlav módszereit ismerjük. Ő mindig roppant komoly felkészülést vezényel, de erre szükség is van, hogy a szezonban meglegyen az állóképesség, fittség, ami a meccsek megnyeréséhez szükséges, főként sorozatterhelés során. Remélem, ezúttal minden másként lesz, mint a tavaly idényben, bosszúság helyett örömöt okozunk a szurkolóknak és persze magunknak.

Simon Balázs biztos benne, hogy elegendő játékpercet kap Dzunics Braniszlav vezetőedzőtől Fotó: Molnár Artúr

- A tavalyi idényben mi okozta a gondot?

- Sok összetevőt említhetnék, de ez már a múlt, amivel nem szeretnék foglalkozni. Tanulni kell a hibákból, le kell zárni a múltat, előre kell tekinteni. Ahogy a csapat teljesítménye sem volt megfelelő, én is elmaradtam a várakozástól. Természetesen többet vártam magamtól. Sérülések is hátráltattak, a felkészülés alatt volt egy súlyos combsérülésem, majdnem két hónapot kihagytam, aztán a szezon második felében folyamatosan fájt az Achilles-in, de nem szeretném csak erre fogni. Az élsportban ez benne van, becsúsznak gyengébb szezonok. Nem csak én bajlódtam fájdalmakkal, a külföldi játékosaink is, pechesek voltunk, kevés olyan mérkőzésünk akadt, amelyre problémamentesen készülhettünk. Korábban nem voltam sérülékeny, remélem, nem leszek ezután sem. A nyáron pihentem, terápiás kezelésekre jártam. Rendben vagyok, optimistán várom az első tréninget.

- Volt olyan pillanat, amikor megbánta, hogy visszatért Szolnokról?

- Nem. Soha nem bánok meg semmit. Tavaly nyáron hoztam egy döntést, úgy gondolom, ez volt a jó elhatározás. Még akkor is, ha élvonalbeli pályafutásom húsz éve alatt ez volt az első idény, hogy nem kerültem be a rájátszásba.

- Már említette Dzunics mestert. Örül, hogy ismét ő lett a szakvezető?

- Igen. Jól ismerem, két éven át volt az edzőm Fehérváron, valamint anno csapattársam is három éven át, Kaposváron, valamint Zalaegerszegen. Sikeresek voltunk mindig.

- A vezetők elmondása szerint minden posztra szeretnének külföldit igazolni, nyilván irányítót is. Alighanem a tengerentúlról kap vetélytársat.

- Felveszem a harcot. Úgy gondolom, Dzunics számít rám is, Tóth Péterre is. Nekem még egy évig él a szerződésem, tehát a nyáron velem nem kellett tárgyalni, Petinek viszont lejárt a szerződése, az edző javaslatára a vezetők hosszabbítottak vele. Hosszú pályafutás van mögöttem, sok harcot vívtam meg, döntően sikeresen, nem tartok attól, hogy nem játszom eleget a következő idényben.

- A tavalyi 9. hely után út csak felfele vezethet. Mivel lenne elégedett?

- Korai még tippelni a végső helyezéseket illetően. A nyolcban ott kell lennünk, klub múltja, hagyománya indokolja, hogy elődöntőt vívjunk. Itt minden adott a sikeres szerepléshez. A Szolnok biztosan erős lesz ismét, a Körmend folyamatosan jelenti be a külföldi igazolásokat, a keretük gyakorlatilag összeállt, ők is erősek lesznek, de a Paksot sem lehet leírni soha. Két-három fordulónak el kell telnie, míg látni lehet, milyenek az erőviszonyok.