A tévhittel ellentétben a póker nem szerencse-, sokkal inkább stratégiai játék

Az vitán felül áll, hogy a póker magyarországi népszerűsítésében Korda György és Balázs Klári elévülhetetlen érdemeket szerzett. Főleg a szakavatott televíziós közvetítéseikkel, melyek láttán és hallatán az ember időnként kidől a röhögéstől.

Tényleg fantasztikus, hogy mára szinte mindenki pókerezni akar. Most éppen Biatorbágyra készülünk, a Matuska Poker Openre, de a legfurcsább felkérésem az volt, amikor a Zsidó Nyári Fesztiválra hívtak, hogy a 10. jubileumi alkalmon lépjünk fel. És mire kértek itt is? Korda úr, nem pókerezne a fesztivál résztvevőivel? Látjátok, már egy zsidó nyári fesztivál is erről szól nálunk! - mondta még 2007-ben a hu.pokernews.com című internetes lapnak adott interjújában Korda György.

Amikor legutóbb a Gyuri bácsi és Klárika által a televízióban közvetített egyik pókerverseny után felkerestem egy fehérvári klubot, Nagy Gábor, közismert becenevén Gekko, a teremvezető készségesen körbe vezetett, s közben beavatott a rejtelmekbe. Így például abba, hogy a szerencsejáték törvény bevezetése után, három éve az országban az elsők között alapították a klubot.

Aztán rögtön egy tévhitet tisztáz, miszerint a póker szerencsejáték lenne. Mert elsődlegesen stratégiai játék, mondja, közben egy játékost figyel, majd halkan súgja: Tuti, hogy eldobja, ebben a párosításban és színben a 8-as és az 5-ös nem lesz nyerő , a póker összes szerelmese ezt vallja. A szerencsének nagyon kicsi a szerepe, sokkal fontosabb a matematikai tudás, a stratégia, az, hogy miként tudja a játékos a lehető legtöbbet kihozni a lapjaiból. A résztvevők biztonságban érezhetik magukat, hiszen rengeteg kamera ügyel a játék tisztaságára, a játékosok biztonságára, arról nem is beszélve, hogy a hatóságok is rendszeresen ellenőrzik őket.

- A póker népszerűsége az 1970-es évek közepétől kezdett el emelkedni, az Amerikai Egyesült Államokban akkortól már nem számított szerencsejátéknak, és Las Vegasban megrendezték az első Maint Event-et. Aki ott nyer, azt tartják mindig a világ legjobbjának - mondja Gekko, hozzátéve, hogy Kordának és Balázs Klárinak tényleg nagyon sokat köszönhetnek.

Amikor egy igazán nagy sztoriról kérdezem, a teremvezető elmosolyodik, s megjegyzi: minden nap van egy ilyen, hiszen minden játék más. De nem mondhat egyet sem, hiszen a résztvevők intimitását megőrzik, arról nem beszélnek.

Saját magáról viszont igen. Így arról, hogy a mai napig szerelmese az ultinak, országos versenyeket rendezett több száz indulóval, maga is beszállt a játékba. Egy ilyen alkalommal szólította meg az egyik barátja, hogy pókerezzenek. Gekko a régi 5 lapos, hol a magyar, hol a francia kártyás játékra emlékezett, ami egészen más a jelenlegi, a 7 lapos Texas Holdemnél, s annak megfelelően osztotta a lapokat. Barátja akkor avatta be a Texas rejtelmeibe, melynek Gekko azóta is elismert szakértője. Mint a klub egyik törzsvendége, Andor, aki készséges volt.

- Amikor három éve megnyílt a klub, én voltam az első teremfőnök, azóta is állandó vendég vagyok itt - vágott a közepébe Andor, aki Veszprémből jár rendszeresen Fehérvárra. Nagyon szeretem a pókert, élőben és interneten is rendszeresen játszom. Mi a jó benne? Tényleg nem csak szerencsejáték, hosszútávon a szerencse igenis elhanyagolható tényező. Persze, nyereményért játszunk, én például egyszer Bécsben nyertem egy háromezer eurós versenyen, de pókeres körökben ez szinte jelentéktelen. A példaképeim sokkal sikeresebbek, megemlíthetem Tóth Ricsit, Gelencsér Pétert, vagy a Béla bácsiként világszerte ismert játékost, ők valóban nagyon jók, büszkék lehetnek a teljesítményükre.

Körbejárunk az asztalok körül, amikor Gekko rámutat az egyik játékosra, majd halkan megjegyzi: All inn-re készül, bármibe lefogadom - s neki lett igaza. Az már egészen más kérdés, hogy a játékos szomorúan búcsúzott el a zsetonjaitól.