Harminc évvel ezelőtt a Dukla ellen rajtolt a Vidi az UEFA-kupában

Az 1959-ben, Kislángon született Horváth Gábor a Videotonén kívül más magyar csapat mezét nem öltötte magára, és jelenleg is a klubnál dolgozik. A 84-es együttes védelmének oszlopos tagja ma a Vidi NB II-es női csapatának vezetőedzője. Pontosan harminc évvel ezelőtt kemény párharcokkal tarkított mérkőzésen nyert a Videoton 1-0-ra a Dukla Prága ellen, melyre a népszerű „Pera" emlékszik vissza.

Novath György arca mindent elárul: a Videoton SC elszánt akarattal vágott neki az UEFA-Kupa-sorozatnak 1984-ben. A Dukla Prága elleni nyitómeccsen 8000 néző szurkolt a Sóstói Stadionban. Fotó: FMH arhív

– Borús idő volt, készültünk az első megmérettetésre egy nagyon jó csapat ellen, mely két évvel korábban a legjobb nyolc csapat között volt a BEK-ben. Egy kicsit nagyobb volt a drukk bennem, de ugyanúgy készültünk, mint máskor. Közösen ebédeltünk a Velence Szállóban, majd egy pihenő után mentünk a pályára. Válogatottakkal teletűzdelt együttes volt a Prága, ott volt például Rada, Fiala, Stromsik, no és Vizek, aki ráadásul a szélen az én ellenfelem volt. Nem volt bennünk nagy görcs. Az orvosunk, Horváth Lajos bácsi előszeretettel barátkozott a labdával az öltözőben, és a meccs előtt mondtuk neki: ha hármat tud dekázni a labdával, akkor továbbjutunk. Valahogy meg tudta oldani a feladatot, és mi is továbbjutottunk. Az oda-vissza-játékban a Dukla volt határozottabb. Volt is egy nagy helyzetük 0-0-nál, talán a balszélsőjük talált kapufát, de nem sokkal utána Szabó Józsi betalált, ami érdekes módon eldöntötte az egész párharcot. Még csak alakulóban volt a csapat, de tele önbizalommal mentünk a visszavágóra. Az a Dukla szerintem jobb csapat volt, mint mi, de felnőttünk a feladathoz. Rengeteg párharc volt a pályán, Koszta Jani felszántotta a kapu előterét, és ez ránk is átragadt.

A védelem egyik pillére, Horváth Gábor. Fotó: Molnár Artúr

– Mennyire gondolkodtak távlatokban?

– Egyáltalán nem. Csak arra koncentráltunk, hogy menjünk tovább, aztán meglátjuk, mi lesz. Nyerjünk, lépjünk előre, jöjjön a siker, keressünk pénzt. Már a spanyolországi felkészülési tornákon belekóstolhattunk a nemzetközi mérkőzések miliőjébe. Önbizalmat szerezhettünk ezeken a tornákon. Mindemellett ez a gárda minimális változtatásokkal már három éve együtt játszott.

– Mekkora hatással volt az életére az UEFA-kupa-menetelés?

- Akkor egy éven keresztül az igazi, komoly futballcsapatok életét élhettük. Maguk a mérkőzések, a felkészülési időszak tornái, mind-mind ízelítőt adtak a profi futballista életéből, munkájából. Stabilabb, érettebb futballisták lettünk. 26 évesen azt mondtam, ebben a korban a csillagokat is le kell hozni az égről, a teljesítőképességünk csúcsát kell elérni, és úgy érzem, hogy jól alakultak a dolgok. Csak azt sajnálom, hogy nem játszhattam külföldön.

– A második hely értékét növeli, hogy azóta magyar klubcsapat meg sem közelítette a Vidi eredményét.

- Akkoriban, de még négy évvel ezelőtt is sokkal előrébb járt a magyar futball, mint most. Nem volt ekkora különbség az európai élklubok, és a magyar csapatok ereje között. Most óriási űr tátong a mi futballunk, és a középmezőny között is. A madridi meccs után kérdezték tőlem, hogy szerintem mikor játszhat ismét kupadöntőt egy magyar csapat. Én akkor azt válaszoltam, hogy harminc évnek el kell telnie, hogy ismét ott legyünk. Eltelt a harminc év.

– Hogy érzi most magát?

- A jelenlegi munkaköröm új dimenziókat nyitott előttem, mert hölgyekkel még nem dolgoztam. Szép lassan fejlődünk, nem csak a játékunk, de az eredményeink is jobbak. Jó lenne a lányokkal az NB I-ben játszani. Jó lenne, ha egyszer a centerpályán, sok néző előtt játszhatnának a lányok. Előbb azonban a fiúknak kívánom, hogy legalább annyi nézőjük legyen, mint amennyi nekünk volt annak idején.