Pánczél Barabás hosszú, kacskaringós útja

"Szalonnán nevelkedett suhancként a szülőhelyemen Cegléden fociztam, vízilabdáztam, asztaliteniszeztem, de a kézilabda mellet kötöttem ki. Vonzott a csapatjáték, 1959-ben kerültem a megyei bajnokságban játszó kézilabdázókhoz, egy év múlva felkerültem a felnőttekhez, ott nyomtam 1965-ig, amíg be nem vonultam Nagytarcsára katonának.

Légvédelmi tüzérként is kézilabdáztam, olyan játékosokkal, mint a legendává lett Varga Pista. Innen a Honvédba kerültem, majd hazacsábítottak Ceglédre. Varga Jenő, a Honvéd vezetője mondta később, hogy akkora hülyét még nem látott a világ, mint én. Mert: százszámra álltak a levelek az asztalán azoktól, akik szerettek volna a Bp. Honvédba kerülni, de nem kellettek. Téged meg – mondta nekem – hiába akartunk, nem jöttél. Később, amikor Dunaújvárosba mentem az átigazolásom miatt, együtt utaztam a Debrecen első emberével. Mikor megtudta, hogy hova igyekszem, a kezembe nyomott egy szerződést: mondd mennyit kapsz ott, én kétszer annyit fizetek. De megígértem Újvárosba, hogy jövök, és számomra az adott szó szent. A Szondiba 10 év Dunaújváros után edzőnek hívtak. Edzősködtem itt, aztán párhuzamosan csináltam a Köfém SC női csapatát, de amikor feljutottunk az NB I-be, született fehérvári edzőt akartak, így lett helyettem Barabás Zsolt. Mentem Várpalotára, Kuvaitba, Szekszárdra, Dunaújvárosba, a Spartacushoz.

A mester, Pánczél Barabás (Fotó: Molnár Artúr)

Az elnök, Pazár elvtárs pazar megoldásairól volt híres, volt edző, aki nem játszatta Viglásit, nosza eltávolította. Nekem azt mondta, jó edző vagy, dolgozunk mi még együtt, de most kirúglak... Innen Ceglédre vitt az utam, senki nem próféta a saját hazájában, a csapatot felvittem a 4. helyre, innen küldtek el. Pazárnak igaza lett, újra a Szpari következett, végül a Köfémnél az utánpótlást edzettem, elegem lett a profi világból. Nem panaszkodhatom, edzettem a lányomat, aki a válogatottságig vitte, most meg az unokámmal dolgozok Gárdonyban.

Hogy volt e normális civil foglalkozásom? Igen, sokáig esztergályosként 'építettem' a szocializmust, ettől volt erős a bástya. Sokan nem hiszik, hogy mást is csináltam a kézilabdán kívül, pedig voltam kiváló dolgozó is. Végül tartalékos huszárként szereltem le, fegyvert, s vitézt nem énekeltem, mert fegyverem sem volt. Ha visszanézek, azt mondom, rendre jól döntöttem, mert jóleső érzéssel nyugtázom, úgy volt jó minden, ahogy történt. Ennél többet pedig ki kívánhatna...?"