Zsigovics Natália szakított sportágával

2017. január 31., 08:05 szerző: Ferencz Balázs fotós: Koppán Viktor, Molnár Artúr
komment
Székesfehérvár - Úszott, táncolt, röplabdázott, majd általános iskolás korában ismerkedett meg az atlétikával. Zsigovics Natália az ARAK egyik legígéretesebb fiatal rövidtávfutója volt, aki nemrég szakított sportágával.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Zsigovics Natália formás pocakkal érkezett a randevúra. A 26 esztendős, 200 és 400 méteren bajnoki érmeket nyerő atléta három hét múlva ad életet pici babájának. Az ARAK korábbi kiváló rövidtávfutója búcsút intett az aktív sportpályafutásnak. Decemberben ünnepélyes keretek között búcsúztatta egyesülete.

- Megszoktam már az új életet, néha ugyan hiányzik az atlétika, de már úgy voltam vele, hogy itt az ideje a hétköznapi életnek. Várjuk Marcell kisfiúnk érkezését. Nagy az izgalom, mindenki kíváncsi, a kis kórházi csomag is össze van már készítve a szoba közepére, már csak érkeznie kell a picurnak - mesélte Zsigovics Natália. - Mindenképpen kell majd sportolnia a gyermekemnek, de az elején még nem szeretnék beleszólni, hogy mit űzzön. Az biztos, valamit választania kell, ami a szívéhez közel áll majd.

Zsigovics Natália saját bevallása szerint örökmozgó, babájával pocakjában is szívesen sportolna
Fotó: Molnár Artúr

A sportos családból származó Natália nem a baba érkezése miatt szakított az aktív sporttal.

- 2009-ben szenvedtem kereszt- és oldalszalag szakadást, ez a sérülés három évemet vitte el az atlétikából. Hosszú idő volt, mire lábra álltam. Ezután nagyon jó évet tudhattam magam mögött, ekkor édesapám, Zsigovics Tibor volt az edzőm. Bizakodóak voltunk, hogy az olimpiai kvalifikáció is szóba jöhet, azonban a következő esztendőben apukámat elveszítettem, s ez a tragédia megpecsételte a pályámat. Nem találtam önmagamat és a versenyeken sem úgy szerepeltem, mint ahogy az elvárható lett volna tőlem. Folyamatos sérülések hátráltattak. Sokat gondolkodtunk, s próbáltuk megtalálni a legjobb döntést az ARAK elnökével, Hirt Károllyal, és az edzőmmel Skoumal Péterrel, hogy hogyan tovább. Érthető, hogy voltak elvárásaik, hiszen ha egy olimpiai szintet szeretnénk elérni, ahhoz teljes ember szükségeltetik az atlétika pályán, én azonban a sport mellett napi nyolc órában dolgoztam egy helyi utazási irodában. Három térdműtéttel a hátam mögött úgy döntöttem, hogy a civil életet választom. Nehéz döntés volt, fél évig gondolkodtam, de úgy érzem, helyesen cselekedtem. Hiányzik a rekortán, versenyeken még szívesen beszállnék a 400-as mezőnybe, de már „pálya széli” lettem.

- Mit lát a pálya széléről?

- Vannak kiemelkedő versenyzőink mint például Baji Balázs, vagy Márton Anita, de nincsenek igazán masszív eredményeink, az utánpótlásban sem látom azt az átütő erőt, ami mondjuk édesanyámék korszakában megvolt.

- Mit adott Önnek az atlétika?

- Nagyban formálta a jellememet. A legfontosabb hozadéka a sportpályafutásnak a kitartás. A sport segít egy erős jellem kialakulásában. Nagyon szerettem versenyezni, mindig a versenyen tudtam kihozni a legjobb eredményt magamból. Nem voltam izgulós, mindig „buliérzéssel” mentem versenyezni. Nagyon jó társaságot alkottunk, bejártuk a világot. Szép emlékeket őrzök.

Zsigovics Natália egy fehérvári versenyen
Fotó: Koppán Viktor

- És szép eredményeket is. Melyikre a legbüszkébb?

- 2013-ban az U23-as Európa-bajnokságon, Tamperében a 9. lettem, éppen lemaradtam a döntőről, de ott sikerült megfutnom életem legjobbját, az 53,45 mp-et 400 méteren. Édesapámmal értük el azt az eredményt, így ez a legkedvesebb számomra.

- Mi az amit át szeretne adni majd a gyerkőcnek?

- Nem szeretném, ha atlétikával kezdene majd, mert elég monoton sportág, érettség kell hozzá, hogy kezelni tudja. Azonban szeretném, ha a kitartást, a küzdeni tudást és a fegyelmet magáévá tenné.



Ferencz Balázs

2017. január 31., 08:05 szerző: Ferencz Balázs fotós: Koppán Viktor, Molnár Artúr

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...