A röplabdások legnagyobb drukkere az egykori kapus, Disztl Péter

Fél éve dolgozik kapusedzőként a vasárnap az NB II-ben győzelemmel rajtoló Siófok csapatánál, előzőleg Felcsúton tevékenykedett a felnőtteknél, hasonló minőségben.

Az egykori kapus hatalmas szurkolója lett a békéscsabai röpiseknek

Fotó: Horog László

- Rendkívül jó érzés hogy ismét a az öcsémmel, Lacival lehetek egy öltözőben. A Vidinél kezdtünk edzősködni 1998-ban, aztán a BKV Előre következett, ismét a Vidi, majd elváltak útjaink. Laci Zalaegerszegre került, én három évet a Vasasnál töltöttem, Tamási Zsolt, Egervári Sándor, Pintér Attila mellett. Angyalföldről távoztam, 2006 őszén három hónapot az Egyesült Államokban töltöttem, megkerestek a New York melletti Wayn városából, kis település, kapusokkal foglalkoztam. Hazajöttem, Felcsúton dolgoztam az akadémián, hol a felnőttekkel, hol pedig az utánpótlással. Előfordult az is, hogy egyszerre voltam a PFLA és a Vidi felnőtt együttesének a kapusedzője, a felcsútiak akkor még alacsonyabb osztályban szerepeltek, a Vidit a horvát Marian Vlak irányította.

- Később, Mezey Györggyel bajnokságot nyertek.

- Bódog Tamás és Bekő Balázs volt még a stáb tagja. Paulo Sousával egy évet dolgoztam, ismét Felcsút következett, a felnőtt együttes, Benczés Miklós kollégája voltam. Tavaly a Vidi utánpótlásában helyezkedtem el, az U16, U17, U19-es gárda kapusait készítettem fel, majd a télen jött a siófoki lehetőség. A tavaszt párhuzamosan csináltam, a Vidi utánpótlását és a Siófokot. Hatalmas élmény volt, hogy a Kuttor Attila irányította , U17-es, fehérvári csapattal bajnoki aranyat szereztünk.

- A párhuzamos munka a nyáron véget ért.

- Választanom kellett. Egyszerű volt a döntés, pedig mindenki tudja, a szívem örökké a Videotoné. Hozzám sokkal közelebb áll a profi kapusokkal való foglalkozás, mint a fiatalokkal. Utóbbi is szép, magasztos munka, ám bevallom, sokkal jobban szeretek a felnőttekkel dolgozni. Meg a testvérem jelenléte is fontos volt.

- Öt klubnál dolgozott az első és második vonalban, valamint a válogatottban is, a német Lothar Matthaus mellett.

- A Vasas volt a munkahelyem, közben három évet a nemzeti együttesnél is eltöltöttem, hatalmas élmény és nagy megtiszteltetés volt. Király Gábor, Babos Gábor, Rabóczki Balázs, Szűcs Lajos edzéseit vezettem.

-Ki volt a legjobb?

- Nem akarok kiemelni senkit. Kapusokból soha nem álltunk rosszul, most is sokan védenek külföldön. Bárhol dolgoztam, arra kellett figyelnem, hogy a terhelést megkapják, és hétvégi meccsen top fitten álljanak a vonalra. A jelszavam: a lehető legjobb, szinte baráti viszonyban kell lenni a hálóőrökkel, de ez nem mehet a munka rovására.

Disztl Péter kapusedző a télen, testvérével szerződött a Balaton fővárosának másodosztályú együtteséhez. Örül, hogy együtt dolgozhatnak

Fotó: BFC Siófok

- Van még egy jelmondata.

- Igen. Hitványak az álmok. A hátamon is rajta van, pár éve tetováltattam. A kör című EDDA-dalból. Hatalmas rajongójuk vagyok, a zenekarból mindenki a barátom.

- Van jelmondata ezen túl is. Amikor válaszol a kérdésre, ami így hangzik: mi a helyzet?

- Erre mindig ugyanazt mondom. A helyzet az, amikor a csatár egyedül viszi a kapusra a labdát... Cseh Andrással a Honvédban ezzel hülyéskedtünk, 1987-től 1990-ig játszottunk együtt. Ő volt a legjobb barátom, azóta tartjuk a kapcsolatot. Az egykori, fehérvári játékostársakkal is tartom a kapcsolatot, Csongrádival, Vadásszal, Borsányival, Horváth Gabival, Szabó Józsival, gyakran találkozunk.

- Jókor volt Fehérváron és jó ütemben ment Kispestre.

- Akkor távoztunk az öcsémmel, amikor a Videoton már leszállóágban volt. Mindig mondtam, nem akarom úgy befejezni a pályafutásomat, hogy nem vagyok bajnok. Tisztán látszott, erre Fehérváron nem lesz esély, engem az hajtott a fővárosba. Jó döntés volt, lett két bajnoki címem, kupagyőzelmem. A sors fintora, hogy az 1988-89-es idényben, a büntetők bajnokságán, a Vidi is ott volt az aranykapuban, én 7-ből 6 tizenegyespárbajból győztesen kerültem ki, a Vidi pedig talán egyszer nyert, a többit elvesztette a döntetlenek után.

- Hülye rendszer volt.

- Nekem és a Honvédnak kimondottan jó. Három évet játszottam Kispesten, mindet különböző szabályok szerint. Első évben két pont járt a győzelemért, a következő szezonban jöttek a tizenegyesek, utána meg három pont járt a sikerért. Kimentem Erfurtba, a német másodosztályba két évre, majd fél év következett Lipcsében. 1997-ben, húsz éve hagytam abba, a Pécs volt az utolsó klubom. A focit ma is imádom, ha tudok, járok meccsekre, főleg Pákozdra.

- A kedvence nemrég egy másik sportág, a röplabda lett. A békéscsabai, női együttes.

- Két éve kezdtem járni oda. A párom, Fésüs Irén lánya, Tálas Zsuzsanna a Viharsarokba szerződött. Azonnal megfogott a hangulat, átéreztem, milyen igazi szurkolónak lenni. Zsuzska nemrég Krakkóba szerződött, az élvonalba feljutó együtteshez. Oda is megyünk majd, de ritkábban.