Még nem nyugdíjas a gólvágó

2016. január 26., 20:22 szerző: Káldor András fotós: Molnár Artúr
komment
Székesfehérvár – Balogh László évek óta a megyei első osztályban a góllövőlista élén szerepel, bár a támadót több csapathoz hívták, Iváncsán képzeli el a folytatást.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Nem mindennapi mérleggel büszkélkedhet a Dunaföldváron, benzinkútnál dolgozó 28 esztendős csatár, aki mondhatni a legjobb labdarúgó korban van. Eddig pályafutása során 306 mérkőzést játszott, és 266 gólt szerzett, amely 0,86-os átlagnak felel meg.

- Milyen tervekkel vágott neki a csapat, és Ön nyáron az új idénynek?

- Fő célkitűzésünk volt, hogy a dobogón végezzünk, nagyjából a tavalyi keret együtt maradt, ami  mindenképpen pozitív, ezen kívül, pedig a vezetőség szándéka az volt, hogy minél több a fiatal épüljön be a csapatba. Az idény vége felé egyre jobban összeértünk, ráadásul ígéretet kaptunk, hogyha az élen végzünk, akkor már tényleg az NB III-ban játszhatunk. Nem vagyok magammal teljes mértékben elégedett, maradt bennem tartalék bőven.

Balogh Lászlóval (fehér) meggyűlt a bajuk az Ercsi védőinek, a támadó kétszer vette be kapujukat Fotó: Molnár Artúr

- Melyik meccsre emlékszik vissza a legszívesebben?

- A két rangadó, a Mór elleni idegenbeli, és a Velence elleni hazai összecsapás voltak azok, amelyek maradandónak bizonyultak. Mindkét mérkőzésen tudtam gólokat rúgni, és a játék sem ment rosszul, és aránylag sima győzelemmel is zártuk ezeket a kilencven perceket.

- Évek óta a megyei I osztály gólkirálya, rettegnek Öntől a hátvédek, nem gondolt arra, hogy magasabb osztályban próbája ki magad?

- Nem gondolkoztam a váltáson, nem is fordult meg a fejemben, tényleg jól érzem magam Iváncsán, jó helyen vagyok. Az NB III nem hiszem, hogy annyival színvonalasabb, mint a megyei első osztályú bajnokság. Ha azt nézzük, hogy ott a Bölcske csapata (NB III, Közép csoport, 13. helyezett – a  szerk.), és az edzőmeccseket döntő többségében megnyertük ellenük, valamint a Hajdúböszörménnyel is játszottunk a kupában, és őket is megvertük. Nem hiszem, hogy ezek alapján a harmadosztály kihívás lenne, persze, ha ennél magasabb osztályból jönne, a megkeresés azon  elgondolkoznék. Akkor természetesen más lenne a helyzet, ha mi jutnánk fel az NB III-ba, és ez a csapat simán megállna a helyét itt.

- Volt egy olaszországi kalandja, mit lehet erről tudni?

- A Velence elleni bajnoki után a barátnőmmel és a családommal elmentünk nyaralni Olaszországba, Jesolóba. A pihenőt kissé meghosszabbítva, hétvégén még néhány napra leugrottunk San Benedetto del Trontóba, ahol a barátnőmnek egy ismerősét látogattuk meg. Ő már hét éve él ebben a hangulatos, ötvenezres, tengerparti városban, az olasz férjével. Vele vasárnap kimentem az ottani Serie D osztályban szereplő csapat bajnoki meccsére. A klub nagy pontkülönbséggel vezeti a bajnokságot a 18 csapatos negyedosztályú csoportban. Előjáróban egy hazai, megyei meccset képzeltem el, aztán egy aránylag nagy stadionban kötöttünk ki, ahol öt-hatezer néző szurkolt a lelátókon. Aztán az olasz ismerősünk elintézte, hogy novemberben, a megyei bajnokság szünetében meghívást kapjak, és kimehessek három napra a San Benedetto del Tronto csapatához edzeni egy próbajáték erejéig.

- Hogyan született az ötlet, hogy próbajátékon vegyen részt Itáliában?

- A lehetőség azért adódott, mivel a csapat készül a jövő évi Serie C küzdelmeire, és csatár posztra keresett játékost. Az utolsó napon mondták, hogy maradjak még egy napot, majd a vezetőedző közölte, hogy nagyon tetszett a játékom, és ajánlani fog a csapat szponzorának. Három lépcsőfokot kellett végigjárni. Nekem jó teljesítményt nyújtva kellett meggyőzni az edzőt, ez megtörtént, másodjára az ő ajánlására volt szükség, és a többi, pedig a szponzoron múlott. Egy hónapig vártam, és az elnök válasza az volt, hogy „nyugdíjasokat nem akarunk alkalmazni!”. Azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az egész csapat húsz év körüli játékosokból állt…

- A nagypályás játék mellett kispályán, is játszik néha, és futsalban sem ment rosszul, jó kiegészítő ez a nagypálya mellett?

- Fejleszti a készséget, a labdabiztonság elérésben nagy segítséget ad, feltétlenül hasznára van a nagypályás játékban. Amit futsalban is technikailag elsajátítunk labdaátvétel terén – minél gyorsabban kell dönteni, gondolkodni – emellett még a kombinációs képességet is növeli, mindezeket nagypályán bőséggel lehet kamatoztatni.

- Az alapozás kellős közepén vannak, milyen tavaszt vár ?

- Minden nap edzünk, 27.- től, szerda-szombat menetrend szerint edzőmeccseket játszunk. Nem szabad kiengednünk, nyernünk kell folyamatosan, ahhoz, hogy megvédjük a bajnoki címünket. Személy szerint szeretnék javítani a mérlegemen, és legalább negyven gól körül befejezni ezt az évet.

Káldor András

hozzászólás
2016. január 26., 20:22 szerző: Káldor András fotós: Molnár Artúr

Facebook

Hozzászólások