London után a riói ötkarikás játékokról is lemaradt Marosi Katalin

Marosi Katalin úgy készült, hogy ő lesz Székesfehérvár negyedik olimpikonja Rióban, de a teniszező sajnos itthonról nézi majd a nyári játékokat.

– Babos Tímeának nem sikerült az első tízbe kerülnie a páros ranglistán, ami alanyi jogon biztosította volna a részvételét valakivel az olimpián. Viszont az ITF megadta a szabadkártyát, de nem velem, hanem Jani Rékával indul Rióban. Meglepődve hallottam ezt a hírt, mert a szövetséggel megbeszéltek alapján úgy volt, hogy ha megkapjuk a szabadkártyát, akkor mi ketten indulunk párosban. Számomra ez ismeretlen okok miatt végül nem így történt – mondta lapunknak.

– Mi történhetett?

– Nem tudom, mi miatt változott ez meg, én nem erőltetem a dolgot, hogy kiderítsem, de idővel biztosan meg fogom tudni. Nyilván csalódott voltam, fájt ez az egész, hiszen számítottam rá. Ha nem lett volna meg a szabadkártya, az más. Vagy ha ez az elejétől egyértelmű, akkor nem számítok rá, elkönyvelem, hogy ennyi, de ígéretem volt rá.

Marosi Katalin most már maradéktalanul a családra koncentrálhat a profi karrier végét  követően
Fotó: Simon Erika

– Hogyan tudta meg a rossz hírt?

– Sajnos nem első kézből jutott a tudomásomra a döntés, hanem egy barátnőmtől, aki olvasta az interneten. Nem az bánt, hogy lemaradtam az olimpiáról, hanem ahogy ez megtörtént.

– Sajnos nem ez az első eset, hogy lemarad az ötkarikás játékokról.

– A londoni fájdalmasan érintett, mert ott én voltam a legjobb magyar teniszező a páros ranglistán. Egyéniben Szávay Ágnes indult a helyezése alapján, és a lemondások miatt végül Babos Tímea is ott lehetett. Viszont az ITF-nek létszámcsökkentést kellett végrehajtani, így mivel volt egyesben két magyar teniszező, ők indultak párosban, nem számított a ranglista. Az a baj, hogy az ITF-nél mindig különböző kritériumokat vesznek figyelembe, nem lehet megmondani, hogy akkor éppen mi nyom többet a latba. Most nem tudom végül, hogyan lettünk nevezve, de nagy valószínűséggel nem voltam benne az első számú párosban. Reméltem, hogy tudom majd kamatoztatni a rutinomat és a tapasztalatomat Rióban, és hogy ezzel hozzájárulok egy esetleges szép nemzeti sikerhez, de ez a remény elúszott.

– Ezek után hogyan tovább?

– Igazából egyetlen amerikai csapatbajnokság van, a World Team Tennis, amin három éve még a kisfiam születése előtt játszottam, és az egyik legnagyobb élménye volt a karrieremnek. Erre a tornára vagyok várólistás, ha lesznek visszalépések, akkor itt még elindulok. Ez a verseny július 31-én kezdődik, de csupán néhány nappal a kezdés előtt dől el, hogy kik azok, akik nem vállalják a szereplést. Tehát ott még van minimális esély, de megmondom őszintén, nem számítok rá, és akkor gyakorlatilag az én profi pályafutásom itt véget ér. Már a visszatérésem is egy hab volt a tortán. Elégedetten tekintettem a pályafutásomra, minden kerek volt, de a család támogatott, hogy imádom ezt a játékot, szeretek a pályán lenni, miért ne próbáljuk meg. Mindenhol ott voltak velem, egy nagy kaland, egy nagy élmény volt ezt megtapasztalni. Sok célom és tervem van a jövőre nézve, de azokról majd legközelebb beszéljünk.