Ocskay Gábor tudja: nehéz ember, de mindig csak önmagát akarja adni

Az első nagy változás 25 éves korában érte. Budapesten élt, élsportoló volt, annak előnyeivel együtt, de közölték, a Bp. Volán jégkorongcsapatának Székesfehérvárra kell költöznie. Aligha gondolhatott akkor arra: új élet kezdődött

– Nem volt egyszerű 25 évesen meghoznom a döntést, hogy szüleimet, testvéreimet, barátaimat elhagyva új közegbe toppanjak. Akkor született Gábor fiam, így nagy vállalkozás volt ez a részemről. Grosics Gyula elnökkel két évig dolgoztam, „Gábor, ha Fehérváron ennyire szeretnének jégkorongot, menj, nagy lehetőség lesz számodra a kibontakozásra” – mondta. Akadtak zökkenők, de már nem tudom elképzelni, hogy a fővárosban éljek. Le kellett rakni az alapokat, ki kellett építeni az utánpótlásvonalat, de a Jóisten mindig fogta a kezemet, segített a nehéz helyzetekben. Aztán menedzser lettem, sokan segítettek abban, hogy a csapattal messzire jussunk.

Az „öreg” hisz a munkában, és mindenkit arra biztat, mindenből a legtöbbet hozza ki – önmagáért is (Fotó: Koppán Viktor)

Ocskay Gábor céltudatos és hívő ember. Milyen jelentőséget tulajdonít a céltudatosságnak, a hitnek az emberek életében?

– Mindig nyerni szerettem, örökké motivált voltam, a környezetemet arra biztattam, hogy mindenből a legtöbbet hozzák ki, és ha nem is nyernek, legyen tiszta a lelkiismeretük, mert mindent megtettek ennek érdekében. Az ember gratuláljon a győztesnek, de amikor a zuhany alatt áll, vagy a tükörbe néz, már nem tud magának hazudni, mert felteszi a kérdést: tényleg mindent megtett a célja eléréséért? Katolikus családba születtem, nem vagyok bigottan vallásos, ám hívőként azt gondolom, a kritikus időszakokban segített nekem a Jóisten, vagy onnan fentről a szüleim, és Gábor fiam.

Tragikus fordulatot jelentett életében fia, Gábor korai halála. Miképp tudta feldolgozni a feldolgozhatatlant? A suhanó évek a szép emlékeket tovább fényesítik, ám ettől sem válik könnyebbé a múltidézés.

– A nagy lányom, a két unokám, a kisfiam pozitív impulzusokat ad, de Gábor mindig előjön, amíg kinyitom a szemem, amíg levegőt veszek. Erős ember vagyok, tudom a feladataimat, amelyeket a tragédia ellenére is el kell végeznem. Muszáj végigmenni az utamon, megköveteli ezt a felelősségem, a gyerekeim, az unokáim, a szeretteim, a sportkedvelők, feléjük csak pozitív kisugárzást adhatok.
Az újabb fordulat részben örömteli. Úgy hozta Gábor élete, hogy szakítania kellett élete társával, jött az új szerelem, és 54 évesen a legkisebb fia, István. Nagy öröm és óriási felelősség!

– Első két gyermekem édesanyjával békében, barátságban távolodtunk el egymástól. Tíz éve új kapcsolatban élek, ebből a szerelemből született Isu, aki bearanyozza mindennapjaimat. Az pedig külön öröm, hogy két unokámmal, Bendegúzzal és Bencével nagyon szeretik egymást. Ötvenegynéhány évesen vállalni kellett a felelősséget, hogy az akkor született kisfiamat tudjam segíteni, és legalább a diplomaosztóján ott lehessek. Zsuzsi lányom mondta, hogy az Isten elvette Gábort, és ezért Isut adta. Nehéz erről beszélni Az élet tele van akadályokkal, szerencsére sok segítséget kaptam másoktól feladataim elvégzéséhez. Már fáradok, sokszor kívánom, hogy többet pihenhessek, több időt tölthessek azzal, amit szeretek. Jó lenne, ha 10, 15 egészséges évem lenne még, hogy Isu felnőtté válásának az útját egyengethessem, és persze a csapattal is mehessünk előre. Mellettem van Palkovics Krisztián, Fekti Isti, Gál Péter Pál, Tóth István, Cser Palkovics András, a város és mások, akik sok terhet vesznek le rólam.

Az élet nevű akadályfutásban vajon hogy viszonyult egymáshoz idősb Gábor esetében az emóció és a ráció?

– Sokszor kellett döntenem súlyos kérdésekben. A sport területén folyamatos előremenekülésben vagyunk a csapattal 15 éve, még szerencse, hogy a hátterem biztosította az erőt, a kiegyensúlyozottságot. Tudom, az akadályokat át kell ugrani, de azt nem gondoltam, hogy ekkora vizesárok van az akadály mögött. Számtalanszor éreztem, muszáj megfelelnem, holott mindig csak magamat akartam adni. Nem vagyok könnyű ember, de hiszem, a legnehezebb dolgok is megvalósíthatók, ha önmagamat adom

A jégre született család

– Ütöttél gólt, Bendegúz? – kérdezte Ocskay Gábor az unokájától, miközben a korcsolyáját kötözte ki az edzés után. Bendegúz boldogan újságolta a nagypapának, hogy eredményes volt, kétszer is a kapuba talált.

Az Ocskay család jégre született. A bajnok nagypapa után a fiú, Gábor kilencszeres bajnok, de már az unoka is játszik. Sőt, a legkisebb fiú, Isu is korcsolyát húzott a lábára. Lesz még itt bajnok Ocskay...