Ötödször kerülte meg a Földet - A szeretet hullámai fogadták

Hajója, a Spirit of Hungary 93 napos küzdelem után 2017. február 8-án 11 óra 54 perckor érkezett meg Les Sables d Olonne kikötőjének előterébe, a képzeletbeli célvonalhoz az Atlanti-óceánon.

Nyolcadik helyezése, teljesítménye nem csak a barátokat, nem csak magyarok százezreit határainkon innen és túl, nem csak a külföldi vetélytársakat, a szakmát nyűgözte le, de néha komolyan így érzem - talán még az őt védelmező angyalokat is, akik bizonyára a Szent Jupát útja óta figyelemmel kísérik önmaga elé állított kihívásait. Nyolcadik lett a nyolcadik Vendée Globe-on, a kikötés és külső segítség nélküli egyszemélyes versenyen, huszonkilenc induló közül.

A cél felé vezető úton, a vízen és a parton sok százan köszöntötték Fa Nándort, aki a kikötés után elsőként családjával, barátaival, a Spirit of Hungary csapattagjaival találkozott

Nándor számára az előzmények nem alakultak túl szerencsésen. A Vendée Globe rajtja előtt indult volna útnak egy szóló transzatlanti versenyen, ez lett volna a kvalifikációs út, de az új vitorlák megérkezésének késlekedése lehetetlenné tette az indulást...

A korábbi generációk több sikeres hajója jelen volt, de versenyben maradt még néhány vitorlás a megelőző évjáratokból is. De az ütközések és a drámai feladások sorozata ismét bizonyította, hogy hiába a csúcstechnika, az óceánokon bármi megtörténhet. Nándor mellett komoly érv volt az istenek előtt, hogy a hajót segítőivel ismét saját maga tervezte és építette, úgy ismerte minden porcikáját, mint a tenyerét.

A másik előnye pedig éppen az volt, amit sokan hátránynak véltek: a kora. Nem nagyon állíthatta olyan nehézség elé az óceán, ami meglepetésként érte, amilyennel nem találkozott még. Hiszen viharban többször borult, gázolta le tankhajó, tört árboca. Ismét bizonyította, hogy lélekben erős, a magányt kiválóan bírja.

Egy nemzet lehet büszke  a székesfehérvári hajós, Fa Nándor teljesítményére

Kék ég és verőfény köszöntötte szerdán reggel azokat, akik arra készülődtek, hogy a vízen fogadják a közeledő Nándort és a Spirit of Hungary-t. A kísérő hajók kevéssel 11 óra előtt indultak el a kikötőből és négy-, hatméteres hullámokon bukdácsolva csatlakoztak a célvonal felé haladó magyar vitorláshoz.

Fa Nándor 11 óra 54 perckor, 93 nap, 22 óra 52 perc után fejezte be a versenyt. A csatornában haladva ezrek üdvözölték, sok francia is a magyar színeket festette az arcára, de a fedélzeten a legelső ölelés a családé volt. Kikötés után pezsgőt bontott, majd a hivatalos ceremónia a pódiumon folytatódott, ahol a közönség ovációja közepette Károlyi György párizsi magyar nagykövet is köszöntötte a szkippert. Később, a sajtótájékoztatón ott volt Kiss Péter, a hajó keresztapja és Kollár Lajos, a Magyar Vitorlázó Szövetség elnöke is.

Fa Nándor 63 évesen ismét bebizonyította, hogy soha nem szabad feladni az álmainkat: ötödször kerülte meg a Földet egy vitorláson
Fotó: Török Brigi

- Nem csak kötelesség, megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek. Nem tudom, az öröm a nagyobb bennem, vagy a büszkeség, hiszen tanúbizonyságot adtunk a francia népnek és az egész világnak arról, milyen nagyszerű teljesítményre képesek a magyarok - mondta Károlyi György, a Magyar Köztársaság franciaországi nagykövete.

- Nagyon nehéz megválaszolni, melyik volt az út legszebb pillanata - emlékezett Fa Nándor. - Ahogy elrajtoltam, azonnal koncentráltam a feladatra, és ezek a megoldandó problémák egymás után jöttek, hiszen nehéz vitorlázó kondíciók követték egymást. A rajtnál kikapcsoltam magamban az embert, bekapcsoltam a gépet és gépként vitorláztam a távot végig. Ebből a gépies hajózásból persze sok szép pillanat erejéig kiestem.

Akkor például, amikor a versenyt feladni kényszerült japán versenyzőtársammal, vagy a családom tagjaival leveleztem, de az ilyen pillanatok után ismét visszatértem a gépi üzemmódba. Egyetlen mérföldet sem hagytam magam mögött úgy, hogy csak mentem, ahogy fújt szél, mert mindent tudatosan csináltam.

Nagyon precíz meteotaktikával haladtam. Nyolc napot láttam előre. Tudtam, hogyan épül egy ciklon, miként változnak benne a szelek, s ezt hogyan akarom végigvitorlázni. A routingot négy óránként, a friss időjárás-jelentések alapján újrafutattam, és aztán döntöttem el, merre haladjak. A legnagyobb kihívás az volt, hogy a lehető legprecízebb meteotaktikával vitorlázzam, és büszke vagyok arra, hogy ebben nem is volt hiba.

- Napokig kibírom alvás nélkül, tudok másodperceket és perceket is aludni. Még kávédarálás közben is aludtam, még álmodtam is. Tény, hogy iszonyú módon ki lehet merülni, de ezt én jól tűröm, ez talán adottság. Egy C1-es vitorlát levenni és feltenni az A3-at helyette, az két óra nonstop kőkemény fizikai munka, ami után csorog az izzadság a csizmából.

Két dolgot tehetsz ilyen terhelés mellett ebben a korban: vagy beleszakadsz, vagy hozzáedződsz. Most úgy érzem, el tudnám vinni a hegyet. Képes lennék egy másik Vendée Globe-ra, de négy év múlva már nem ez a Fa Nándi lenne itt.

A hajók pedig tovább gyorsulnak, hajók helyett már most is vitorlázógépek jelentek meg, amiket iszonyú munka megvitorlázni. Azok a fiúk, akik az élen voltak, hihetetlen és fantasztikus tudással bírnak, és ez nem vicc.

- Minden korábbi Föld-kerülésen megéltem szigorú dolgokat, de mindig annyival gazdagabb lettem. Most is átéltem olyat, hogy nyolcméteres hullámok hátán, némi repülés után érkeztem vissza a vízbe. Nem kívánom ezt senkinek, nem is vágyom vissza oda. Ám arra soha, egy percig se gondoltam, hogy minek jöttem én ide. Ágyban nyolcszor aludtam a 93 nap alatt, akkor is rövideket. Többször arra ébredtem, hogy olyan hideg van, hogy a lábam veri a remegéstől a térképasztalt.

- Azt csináltam, amit szerettem volna, és büszke vagyok arra, hogy összejött. De a ti dolgotok kinevelni az utódomat. Nem örülök majd annak, ha ezt a tudást el kell vinnem a sírba - zárta első értékelését egy fáradt, de látszólag az utolsó erejét is boldogan feláldozó Fa Nándor.

Amikor láttam őt megérkezni Les Sables d Olonne kikötőjébe, alig hittem, hogy ezt az utat - amely számára Agárdtól, Székesfehérvártól idáig vezetett - valóban be lehetett járni. Azt, hogy a saját hajójával ott lehet a világ legjobbjai között. Olyanok között, akik számunkra elképzelhetetlen anyagi háttérrel, tizenöt-, harmincfős, minden részfeladatra kiképzett professzionális csapattal a hátuk mögött vitorláztak.

Fa Nándor azonban nem ilyen: az egész mezőnyben szinte ő volt az egyetlen, aki még klasszikus értelemben véve vitorlázó- tengerész, aki képes a csillagok alapján tájékozódni, aki nem esik pánikba, ha kikapcsolják a villanyt.

Felesége, Irén a szárazföldről nyújtott számára segítséget

És éppen ezért számít legendának ebben a vérprofikat felvonultató franciás mezőnyben, ezért is tisztelik annyira mindenfelé a befejezésként a fedélzeten, majd a fogadó ünnepségen a színpadon is táncot járó honfitársunkat.

Az 1953-ban született Fa Nándor 1993-tól Székesfehérvár és Fejér megye Díszpolgára, a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjének birtokosa. Lokálpatriótaként hazafi, elismert hajótervező és építő, óceáni szólóvitorlázó, a Fa Hajó Kft. tulajdonosa és vezetője. A napon, amikor dicsőségtől övezve célba ért, elsősorban örülök, de egyben el is halkulok, hiszen talán lezárt egy újabb korszakot, a nagy visszatérés korát.

Amikor felidézem magamban útjának részleteit, eszembe jutnak azok a pillanatok, amikor érte izgultunk nap-nap után. Amikor vártuk a híreket, figyeltük a monitoron az útját és a széljárásokat, néha az aggodalom mindenkit feltűnően szótlanná tett. Ott a hajón, amikor látta maga fölött a csillagokat, volt ideje arra, hogy számot vessen önmagával. Az erejével, a múltjával, az eredményeivel, azzal, hogy milyen emberré vált az eltelt évtizedekben. Naplóját olvasva bárki társa lehetett a fedélzeten egy kevés időre.

Amikor kilépett a partra az őt ünneplők és ölelők gyűrűjébe, mintha Isten is ráborította volna a szeretet köpenyét. (Bárcsak lehetne ebből egy kicsit eltenni későbbre, mondta és sóhajtotta magyarul a színpadon) Talán érezte, amint szíve dobbanásával egy ütemben veri a hullám az éppen elhagyott hajó oldalát, talán látta, hogyan int búcsút a fedélzeten a nemzeti színű zászló, és akkor már tudhatta, hogy vége.

Tudhatta, hogy megcsinálta. Tudhatta, hogy soha nem felejti majd el a napokat, amikor könyörtelen tengerek ölelték körül, gyilkos uszadékok keresztezték az útját. Ment kialvatlanul és összevert kézzel, felvállalva a veszélyt, a hullámokat és az egymást követő egyforma napokat, önmaga legyőzését, mindent, amiért ezt az egész vállalkozást elkezdte és dicsőséggel befejezte. Képzeletben kitárhatta a kezét a francia kikötőben mindazok felé, akik gondolatban csaknem száz napig ott éltek vele a vitorláson, ahol értünk is ott hagyta életének egy darabját.

OLVASÓINK VÉLEMÉNYE:

Palkovics Krisztián -

Nagyon nagy dolog, óriási teljesítmény! Rengeteg munka van ebben az eredményben. Halandó ember szerintem nem is tudja utána csinálni!

Szipola Antal -

Végtelen boldogságot, tiszteletet és örömöt éreztem a célba érkezés pillanatában. Nándi példakép, kitartása, elszántsága követendő példa mindenki számára.

Sajtos József -

A gyerekek karácsonyra írtak Nándinak üdvözletet: mindegy, hányadik helyen fut be, a lényeg, hogy épségben-egészségben hazaérjen. Nagy örömködés volt!