Pedagógus és edző

- Az ötvenes évek végén, 1959-ben középiskolásként ismerkedtem meg a kosárlabdával, 1966-ig kosárlabdáztam, kézilabdáztam a pesti Petőfi iskola, a pécsi Tanárképző Főiskola csapataiban. Pécsen kezdtem az edzői munkát, a főiskola elvégzése után kerültem Pétfürdőre, a női kosárlabdaszakág vezetését bízták rám. A lányokkal feljutottunk az NB II-be. Amikor Madocsay Miklós távozott Székesfehérvárról, felkértek, hogy legyek az NB I-es Építők női csapatának az edzője, 1980-ban kerültem ide. Hegyiné, Boksay Zsuzsa, Major Maca, Szilassy Erzsi, Engli Ildi játszott a csapatban, a 8. helyen végeztünk, utána Boksay és az idősebb játékosok abbahagyták, a 13. helyre kerültünk, nekem pedig megköszönték. A sportiskolához kerültem, a 15 éves lányokkal az első évben bronzérmet nyertünk az országos döntőben, de nem volt szerencsém - megszűnt a sportiskola. Az évfolyamommal az Ikarus csapatába léptünk át, 1983-tól 1990-ig itt dolgoztam. Két év fővárosi munka - a BSE edzője voltam -, majd ismét az Ikarus következett, Ikarus Kodolányiként egészen az NB I/A csoportig meneteltünk. Félévnél bedobtuk a törülközőt, mert aki pénzt ígért, nem tartotta a szavát, a lelkesedés meg pénz nélkül mit sem ér.

Kérdeztem Zsolttól, mekkora döfés volt a szívébe, hogy a városban a női kosárlabdát leépítették.

- Az utánpótlásnál dolgoztam, annyiban zavart, hogy a lányaim nem látták maguk előtt a perspektívát. De a társaság zöme továbbtanult, így volt hova menniük játszani. Utánpótlásedzőként a munkám 50 százaléka pedagógia, 50 százaléka sportszakma.

Bekő Zsolt - civilben

Utánpótlásedző, matematika-, kémia-, testnevelő tanár. Fő hivatású sportszakembernek vagy civil pedagógusnak vallja magát?

- Már Péten is tanítottam, és emellett vezettem szakmailag a női kosárlabdázók csapatát. Kilenc és fél éven át főállású edzőként tevékenykedtem, a többi időben tanítottam és edzősködtem.

Bekő Zsolt lánya NB I-es kosaras, fia, Balázs NB I-es labdarúgó, majd edző lett NB I-es csapatoknál. Kíváncsi voltam arra, hogy Balázs fiát nem óvta-e az edzői pályától.

- Megbeszéltünk mindent, elmondtam, amit erről tudni kell, de a döntés az övé volt. A sportágat is ők választották, Balázst csalogatták a kosárlabdázók, a teniszezők, de focizni akart, és mindent elért, edzőként a legmagasabb végzettséggel, pro licenccel rendelkezik. A lányom játszott, de rájött, az nem igazi perspektíva neki. Megvan az edzői végzettsége, egy ideig edző volt, de már civilként dolgozik, neveli a gyermekét.

Zárásként rákérdeztem: ha Zsolt visszatekint, van olyan, amit szeretett volna elérni, de nem sikerült neki?

- Nincs. Ténykedtem NB I-es csapatoknál, az utánpótlás-válogatott edzője is voltam, mindig jól érezhettem magam. Edzhettem és nevelhetem a gyerekeket. Kosárlabdára, az életre.