Eb-történelem: 1964-ben Spanyolországban bronzérmet szerzett a magyar válogatott

Ezúttal az Európa-bajnokság elődjének számító Nemzetek Európa Kupája második állomásához értünk, Spanyolországba. A sors különös fintora, hogy a spanyolok az első, francia rendezésű megmérettetést kihagyták, mert nem akartak pályára lépni a negyeddöntőben a későbbi győztes Szovjetunió otthonában, mivel Franco tábornok úgy ítélte meg: kommunista ország földjére az ő játékosai nem tehetik a lábukat. Így aztán idejekorán búcsúzott a piros-sárga alakulat.

Elöljáróban megjegyezhetjük: a második kontinenstorna minden kétséget kizáróan Európa-bajnokság volt, hiszen 29 ország jelentkezett az UEFA 33 tagállama közül, csupán az NSZK, Ciprus, Finnország, és Skócia maradt távol. A csapatokat az előző viadalhoz hasonlóan most sem osztották csoportokba, hanem tizenhárom párt sorsoltak ki, három gárdát pedig kiemeltek. A címvédő szovjetek mellett a másik két csapatról sorsolással döntöttek, így az osztrákok mellett Luxemburg is előnyt élvezett a többiekkel szemben.

Suárez (sötét) az első gólt készíti elő ellenünk az elődöntőn

Magyarország válogatottja Wales csapatával került szembe a selejtezők során, a Nép-stadionban az első meccsen magabiztos kétgólos előnyt szerzett a csapat, Albert Flórián, Tichy Lajos és Sándor Károly találataira csak Terry Medwin tudott válaszolni. Közel fél évet kellett várni a visszavágóra, amelyen két tizenegyesből alakult ki az 1-1-es végeredmény, előbb Cliff Jones, majd Tichy vette be a kaput, és ez azt jelentette, hogy a Baróti Lajos szövetségi kapitány által irányított együttes tovább léphetett.

A többi csapat sem tétlenkedett: a spanyolok a románokat ütötték ki összesítésben 9-1-gyel, míg a franciák igazi presztízs meccseken, az eseményen elsőként elinduló angolokon léptek túl meglehetősen simán 6-3-mal. Albánia válogatottja játék nélkül ment tovább a legjobb 16 közé, mert Görögország csapata nem állt ki ellenük.

A nyolcaddöntőben Magyarország az NDK találkozott. Az első, Berlinben megrendezett összecsapáson Bene Ferenc góljára még Jürgen Nöldner tudott válaszolni, de Rákosi Gyula a 90. percben lőtt gólja meghozta csapatunk sikerét. A visszavágón a kíméletlen játékot nyújtó kelet-németek nem adták fel. 3-3 lett a vége. Ebből a körből rajtunk kívül még Spanyolország, Írország, Franciaország, Dánia, Luxemburg, a Szovjetunió és Svédország legjobbjai jutottak a nyolc közé. A negyeddöntőben a franciákkal hozta össze csapatunkat Fortuna. Az első mérkőzést 1964. április 25-én Párizsban rendezték, az első negyedóra minden várakozásunkat felülmúlta, előbb a 15. percben Albert, rá egy percre Tichy is bevette Pierre Bernard kapuját, és ezzel lényegében szertefoszlott a vendéglátók minden reménye. Még egy gólt a 69. percben berámolt Tichy, amelyre csupán egy válasz érkezett Lucien Cossou révén. A visszavágón ugyan Nestor Combin a 2. percben vezetést szerzett, de ezt Sípos Ferenc jól irányzott szabadrúgása kiegyenlítette, majd Bene villant. (2-1) Az elődöntőbe jutásért a spanyolok megtették azt, amit elvártak tőlük, 7-1-es összesítéssel léptek túl az íreken, míg Dánia gyilkos párharcot vívott Luxemburggal, itt csak a harmadik meccs döntött javukra. A negyedik párban a címvédő Szovjetunió a svédekkel szemben idegenben még ikszelt (1-1), de a Lenin stadionban 3-1-es győzelemmel biztosították helyüket a barcelonai elődöntőben. Magyarország a rendező spanyolokkal került össze a négy között, a találkozónak Madrid adott otthon, ahol a 36. percben Luis Suárez pontos centerezése után Jesús María Pereda hét méterről fejelt a Szentmihályi Antal kapujába. Majd a 85. percben Tichy emelését José Angel Iribar kapus kiejtette, és két késlekedő spanyol védő közül a nevető harmadik, Bene a bal sarokba sodorta a labdát, hosszabbításra mentve a meccset. A ráadásban aztán sokáig nem bírtak egymással a felek, mígnem öt perccel a vége előtt Amaro Amancio bevitte a győztes találatot. A másik elődöntőben a címvédő szovjetek biztosan, 3-0-ra győztek Dánia ellen.

Házigazdaként elsőre az élen végzett a spanyol válogatott, amely a döntőben legyőzte a Szovjetuniót

Számunkra ezután maradt a bronzmeccs, amely az előző összecsapáshoz hasonlóan ugyancsak bővelkedett izgalmakban. 82. percig úgy tűnt, hogy Bene góljával a rendes játékidőben is ki tudja harcolni csapatunk a győzelmet, de jött Carl Bertelsen, és ezzel együtt az újabb hosszabbítás. Itt aztán már három perc alatt döntött Novák Dezső, aki
előbb 11-esből, majd egy jól irányzott szabadrúgással talált a jobb sarokba. (3-1). A fináléban Franco tábornok természetesen ott feszített a Santiago Bernabeu díszpáholyában, s elégedetten nyugtázta, amint a 6. percben Pereda vezetést szerez a házigazdáknak. Az már kevésbé volt a komcsigyűlölő diktátor ínyére, hogy Galimzjan Huszainov két percre rá kiegyenlít - ha rajta múlt volna, az egész szbornaját hazazavarja... A hajrára összeszedték magukat a spanyolok, és a 84. percben megint villant Pereda, pontos beadását Martinez Marcelino szép mozdulattal, elvetődve juttatta Lev Jasin hálójába.

Franco olyan boldog volt, mintha legalábbis ő nyerte volna meg az Eb-t...