Sofron István és Vincze Péter is duplázni tudott Észtország ellen

Csütörtökön Litvánia ellen megadta az alaphangot a magyar válogatott, mondhatnánk túl vagyunk a levesen, így a második mérkőzésre, a főfogásra, Észtország ellen már valóban kirakták a pénztárakban a megtelt táblát. Így a lézershow népesebb közönségnek volt élvezhető, de mindenki már a végét várta, hiszen nem ezért jöttünk. Mindenki a csapattól szerette volna  a látványt és a szórakoztatást. Na meg természetesen a győzelmet, elvégre az elvárások szerint a lengyelek elleni vasárnapi mérkőzés lesz a döntő, a desszert, ahol az őszi lettországi selejtezőben való részvétel a tét.

Ami felé a következő apró pici lépést kevesebb mint két perc után meg is tettük Sofron István találatával, aki Kóger Dániel és Andrew Sarauer közreműködésével hozta össze a vezető gólunkat. A következő nagy helyzet az észtek előtt adódott, de Robert Rooba nem tudott túljárni Hetényi Zoltán eszén. Majd rövid idő elteltével ismét az észt támadó próbálkozott, és bár a korong átjutott a magyar kapus lábvédői közt, de a védők kihúzták a csávából. A harmad közepén az első emberelőnyünket is megkaptuk, ám nem sikerült tovább fokozni a jó hangulatot. A legfontosabb viszont az, hogy az észteknek sem sikerült elrontani, mikor ők is kipróbálhatták milyen az, ha többen vannak a jégen. A magyar kiállítás éppen végetért, mikor Galló Vilmos népmesébe illő története folytatódott, egy megszerzett koronggal egyedül megindult és Villem-Henrik Koitmaa, valamint a gólvonal mögé varázsolta a pakkot. 2-0. Ezzel a két gólos előnnyel mehettünk az első pihenőre.

A második játékrész harmadik percében Kóger Dániel háttal passzolt Sofron Istvánhoz, aki tökéletes lövése után másodszor is megénekeltette a magyar szurkolótábort. 3-0. Erre a hetedik percben válaszolni tudtak az észtek, és az addig is a nagyon sok gondot okozó Rooba vette be Hetényi kapuját. 3-1. Ezt persze nem tűrhették a mieink, elvégre a magyar gólok miatt jött mindenki a csarnokba. Egy  buli után Hári János kotorta a kapu elé a korongot, amibe Frank Banham még belepiszkált, és Koitmaa ismét kapitulált. 4-1. Ezután kihagytunk néhány helyzetet, kivédekeztünk egy emberhátrányt, majd kaptunk egy újabb büntetést, amit részben átvittünk az utolsó harmadra, valamint elhűlve néztük ahogy Sofron a kapuban háttal álló észt kapust nem tudja mattolni.

Négy a négy ellen indulat a játék, de ekkor sem változott az eredmény. Viszont egy bulit követően Vincze Péter birtokába került a korong, aki középről lőtte az ötödiket. 5-1. Ezután Hetényi mutatott be földöntúli bravúrt, de kollégájának is füstölt a lepkéskesztyűje a túloldalon a rengeteg lövés után. Amiből az egyik kifogott rajta, emberelőnyből ismét Vincze Péter talált be. 6-1. De ezzel sem volt vége, újabb előny, újabb gól, ezúttal Andrew Sarauert ünnepelte a csarnok. 7-1. Itt a vége, de csak vasárnapig.

A hét utolsó napjánbn18 órakor tehát a lengyelek ellen dől el aki nyeri a tornát, és a desszerten az lehetne a hab, ha a mi himnuszunkat hallhatnánk a legvégén.