Triscsuk Krisztina csak nevet és nevet

- Meddig tartott az ünneplés a vasárnapi, szerbek elleni bronzmeccs után?

- Húúú, azt hiszem úgy hajnali fél négykor kerülhettem ágyba - válaszolt nevetve Triscsuk Krisztina.

- Akkor nem lehetett lapos a hangulat!

- Lapos? Távolról sem! Nagyszerűen éreztük magunkat, remek buli volt. Az egész felkészülés és a torna alatt is azt tapasztaltam, hogy elképesztően együtt van a csapat, ez a befejezés  végképp megerősítette a véleményemet.

- Újoncként hogy érezte magát a kontinenstornán?

- Elképesztő élmény volt és nagyon boldog vagyok, hogy éremmel térhettünk haza. Ha visszagondolok a mérkőzésekre és a győzelmekre, még mindig csupa lúdbőrős leszek.

- Pedig volt esély rá, hogy nem is léphet pályára Szerbiában.

Triscsuk Krisztina és a válogatott éremmel tért haza (Fotó: Kovács István)

- Szerencsére nem így történt. Amikor az edzőtáborban   újra beszakadt a vádlim, megállás nélkül sírtam, aztán a csapatorvos és a fizikoterapeuta megvigasztalt, hogy nem olyan nagy a baj. A szövetségi kapitány - Karl Erik Böhn - pedig azzal biztatott: ha egy kicsi esély is van a szereplésemre, akkor mindenképpen elvisz az Eb-re. Szerencsére így lett és végül játszhattam is.

- Sokáig azonban csak a lelátóról drukkolhatott a társaknak, amely tudvalevőleg egy élsportoló rémálma...

- Valóban így van. Nem vagyok izgulós típus, de a lelátón úgy ugráltam, mint egy bakkecske a mérkőzések alatt. Edzéseken végig a társakkal voltam és biztattam őket, amikor csak lehetett.

- A románok elleni csodás siker alkalmával  pedig már a pályán segíthetett.

- Nagyon örültem, hogy bizalmat kaptam. Tomori Zsuzsi eltiltása miatt nem játszhatott, a kapitány pedig megkérdezte, meg merem-e kockáztatni a játékot azzal a tudattal, hogy ha újra megsérülök, akkor több hónapot is kihagyhatok. Igent mondtam, játszani akartam, de megbeszéltük, hogy csak a védekezésben kapok nagyobb szerepet, és hittem a társakban, hogy a támadásoknál segítenek, belövik a helyzeteket.

- Számított arra, hogy ennyire hasznosan játszik majd?

- Eddig  nem is éreztem át, hogy a védekezés mennyire fontos. Annyira "labdaéhes" voltam a sérülés után,  szinte repültem a labdákért, hogy valahogy megkaparintsam.

- Ez többször is sikerült, mint ahogy végül egy érem begyűjtése is.

- Görbicz Anita mondta vasárnap az öltözőben, hogy még soha nem érezte ilyen jól magát a válogatottban.  Remek csapat alakult ki, ezért a szakmai stábnak  köszönet jár. Ez a garnitúra sokat elérhet, a jövőben is felvehetjük a versenyt a világ élvonalával.