Az ötkarikás játékok jegyében végzik a munkájukat a Volánnál

- Székfoglalójában optimistán nyilatkozott a jövőről és megköszönte az elődök munkáját.

- Nagy változások kezdődnek az Alba Volán SC életében. Mindenekelőtt köszönettel tartozunk az SC korábbi vezetőinek, elsősorban Csáder Dezsőnek, aki az utóbbi években irányította az egyesületet, egészségi állapotára hivatkozva nyújtotta be lemondását. Új időszak következik, nem titkolom, lelkileg nehéz megélni az ország legeredményesebb jégkorong szakosztályának, az utóbbi húsz év honi egyed-uralkodójának kiválását. Azonban közös meggyőződésünk, csak így volt megteremthető annak a feltétele, hogy a fehérvári hoki ismét fejlődési pályára állhasson. Ez a változás lehetőség is egyben, hogy az öttusa szakosztályunk - amely innentől kezdve a zászlóshajónk lesz - megújuljon. Jelentős változás akkor következik be, ha nem csak a forma, külcsín, a beltartalom is változik.

- Tehát tulajdonképpen könnyebb a dolguk, ezentúl csak a modern pentatlonra kell koncentrálniuk.

- Ez tény, a célunk más nem lehet, mint az, hogy hagyományainkat megőrizve, de a kor követelményeihez igazodva, felépítsük hazánk legerősebb öttusabázisát. Ezen fogunk dolgozni. A feladat az, hogy minél több gyerek kerüljön a rendszerbe, ezzel egészséges életmódra, fegyelemre, normális gondolkodásra neveljük őket. Ez már önmagában nemes cél. De mi profi klub vagyunk, s még inkább azok szeretnénk lenni, fontos, hogy a széles bázis megteremtése és növelése mellett felnőtt versenyzőink nemzetközi szintű eredményeket érjenek el.

- Ehhez kapcsolódik a tervezett, többmilliárdos akadémia felhúzása.

- Igen, a nívós munkához elengedhetetlen az infrastruktúra fejlesztése. E tekintetben az utóbbi években komoly eredményeket értünk el a Börgöndi úton, a közeljövőben újabb, állami beruházások várhatóak, az előkészítés fázisában vagyunk. De nem csak az öttusázókra figyelünk, nem feledkezünk meg a sportlövőkről és a természetjárókról sem. Sőt, magasabb szintre szeretnénk emelni anyacégünk, az Alba Volán Zrt. utódja, a KNYKK dolgozóinak tömegsportját.

- Ön dönt mindenben, vagy az ügyvezetői munkát továbbra is ellátó Sárvári László?

- A szakmai munkáért a szakosztályok felelősek, a klub működtetése, a szükséges anyagiak előteremtése pedig az elnökségnek, valamint a klub adminisztratív vezetésének, az igazgatásnak a feladata. Sárvári Lászlóval több mint harminc éve ismerjük egymást és dolgozunk együtt, ő kitűnő összekötő lesz továbbra is az elnökség és a szakosztályok között. Első lépésként ki fogjuk dolgozni a stratégiai tervet, amely az olimpiai ciklus elkövetkező három évére meghatározza a fő feladatokat.

- Imént említette az olimpiát. Mit vár Tokiótól?

- Azt, hogy a két klasszisunk, Kovács Sarolta és Demeter Bence biztosan ott lesz a nyári játékokon, nem titkolom, az első hat közé várom őket, képességeik, idei Világkupa-szereplésük után ez nem irreális elvárás. Szerencsés esetben, ha kijön a lépés, dobogósok lehetnek.

- Mindig rajongott a sportért, ma is aktívan futballozik. Akad kedvenc sportága?

- Mindent figyelemmel kísérek, a focit és a hokit különösen imádom, valamint a munkatársaimnak köszönhetően nagyon megszerettem az öttusát is. Vezetőként lassan harminc éve dolgozom, az Alba Volán SC-nél 1990-től elnökségi tag vagyok, 1997-ben lettem társelnök, 2014 decemberében tiszteletbeli elnök, a közelmúltban pedig elnök.

- Vezetői pályafutásának mi az eddigi legszebb pillanata?

- Vörös Zsuzsa 2004-es athéni győzelme. A városháza előtti kivetítő előtt több százan drukkoltunk a versenyzőnknek. A másik természetesen a jégkoronghoz kapcsolódik, ugyanabból az évből. 2004 februárjában Kanadát fogadta a válogatott a csarnokunkban, hatalmas csatában egygólos vereséget szenvedtünk. Idősb Ocskay Gábor remek munkát végzett azzal az eseménnyel is, meggyőződésem, a mérkőzés révén indult rendkívüli fejlődésnek a magyar hoki.

- Mi volt a nagy csalódás?

- Nem csalódásról tudok beszélni, hanem fájdalomról. Ifjabb Ocskay Gábor elvesztését a mai napig nem tudtam feldolgozni, mint ahogy más sem. Kiváló sportoló, nagyszerű vezér volt, a jövő sportvezetőjét láttuk benne. 2009 márciusában, hirtelen ment el, 33 évesen. Előzőleg úgy gondoltam, még négy-öt évig játszik nálunk, aztán átveszi az édesapja szerepét a szakosztály élén. Az élet azonban sajnos átírta ezt a forgatókönyvet.