Ült a madridi kispadon

- Grenada parányi sziget, százezer lakossal, Pest megye nagyságrendű. Anguilla még kisebb, őket 12:0-ra vertük. Guyanát 2:1-re, viszont Antiguától kikaptunk 2:1-re, Matthus magyar válogatottja tehát jobb volt, mint az enyém, a magyarok 2004-ben 3:1-re legyőzték Antiguát. A mi vb-selejtezőinket tornarendszerben rendezték Antigua szigeten, a hazaiak csoportelsőként léptek tovább. Azonban a következő körben elvéreztek.

- Ön akkoriban ifiedzőként dolgozott a Hungária körúton. Egy közép-amerikai ország miként talált önre?

- Az ügyvezető, a jelenleg menedzserként dolgozó Fülöp Ferenc kérdezte, lenne-e kedvem munkát vállalni a szigeten? Neki voltak ott kapcsolatai. Nem kellett azonnal igent mondanom, két hétre kimentem körülnézni. Érdekelt a feladat, komoly kihívásnak éreztem, és anyagilag sem jártam rosszul. A pályák megfelelőek voltak, komoly munkát tudtam végezni. Az A válogatott mellett az U17-es U19-es gárdát is meg kellett szervezni, felkészíteni és elindítani a vb-selejtezőkön. Jártam a szigetet, figyeltem a körzeti meccseket. Azért kerülhettem Grenadába, mert olyan szakembert kerestek, aki beszél angolul, vannak korosztályos tapasztalatai, továbbá dolgozott felnőttekkel is. A BVSC-ben mutatkoztam be az első csapatnál Egervári mellett, később dolgoztunk Érden, továbbá Gellei Imre mellett is tevékenykedtem a Hungária körúton. A Karib-térségből egy év után tértem haza családi okokból, a kisebbik lányom velem volt kint - hetedikes általános iskolásként ott járt angol intézménybe -, a nagyobbik pedig itthon, az anyjával. Ez hosszabb távon nem volt tartható. A lányom ma angoltanárként dolgozik.

- Grenada mesés, de a futball vélhetően jóval gyengébb, mint a magyar.

- A 97. helyen álltunk a világranglistán, azóta nem figyelem őket. Akkor Magyarország a 80. helyen tanyázott, tehát nem voltunk túl távol egymástól. Azóta lényegesen nagyobb a különbség. Persze, ha anno találkoztunk, a magyar csapat nyert volna. Kicsi volt a merítési lehetőségem. Ügyesek labdával, atlétikus adottságaik kiválóak, nem véletlenül kerülnek ki abból a régióból a világ legjobb sprinterei. Taktikailag és erőnlétileg vannak lemaradásaik.

- Egervári Sándorral tavaly nyár óta dolgozik a felnőttek nemzeti együttesénél. Ezt tartja pályája a csúcsának?

- Természetesen igen, bár hozzáteszem, 2009 őszén, az egyiptomi, U20-as világbajnokságon is gyakorlatilag felnőttcsapattal dolgoztunk. Jó előszobája volt a jelenlegi munkánknak. Versenyhelyzetben megismerhettük azt a korosztályt, amely rövidesen a felnőttválogatottban bizonyíthat. Közülük sokan futballoznak külföldön, évek óta egyedül élnek, éretten, komolyen gondolkodnak a világról. Az egyiptomi vb életem legnagyobb élménye volt, egy hónap tömény futball, háromnaponta mérkőzés, összesen hét összecsapás. Bár a saját csapatunkkal voltunk elfoglalva, rengeteg meccset néztünk, elemeztünk.

- Az eldődöntőn ön irányította a csapatot, kényszerből.

- Az olaszok elleni mérkőzésen Egervárit elküldték a kispadról, pedig az olasz edzővel volt komolyabb probléma. A taljánok már kevesebben voltak, cirkusszal próbálták egalizálni, Szekeres Adrián belépőjét reklamálták. Sanyi beavatkozott, a kolumbiai bíró mindkét edzőt egy mozdulattal elküldte a kispadról. Forró hosszabbítás várt rám, végül Németh Krisztián góljával továbbléptünk.

- Az elődöntőn Ghána ellen egyedül dirigált.

- Túl azon, hogy Egervári nem ülhetett a padon, a csapat szellemi vezére, Koman sárgák miatt nem játszhatott. A kollégám a lelátón foglalt helyet, arra nem volt mód, hogy mindent megbeszéljünk. Nem is kellett, ugyanazt a szellemiséget képviselem a kispadon, mint ő, ismerjük egymás rezdüléseit. Balszerencsés vereséget szenvedtünk a későbbi világbajnoktól, a ghánaiak a döntőben megverték a brazilokat. A bronzot Costa Rica ellen megszereztük.

- Az elmúlt tizenhat év során nem érezte, hogy szeretne első számú dirigens lenni?- Ahogy telik az idő, úgy érlelődik a gondolat, egyszer bele kell majd vágnom. Sok tapasztalatot szereztem az elmúlt évtizedekben, amit hasznosítani szeretnék. Volt ajánlatom a hazai élvonalból, de nemet mondtam, mert még nem volt időszerű az önálló munkavállalás. A mostani feladatomat is nagyon élvezem. Sanyival nem csak szakmai, családi kapcsolatban is vagyok, a húgát vettem feleségül harminc esztendeje. Onnan a kapcsolat, előzőleg nem ismertük egymást. Amúgy ültem már jelentős csapat kispadján, például a Realnál. A nagyobbik lányom Madridban dolgozik, őt látogattam meg, a Santiago Bernabeuban részt vettem egy stadiontúrán, ennek során foglaltam helyet a vezetőedzői székben. Igaz, pénzt nem kaptam érte, sőt, én fizettem tíz eurót, hogy mindezt megélhessem...

- Az Eb-selejtezőkön második helyen állnak, jó pozícióból várják a folytatást. Lát esélyt arra, hogy a gárda ott lesz a 2012-es viadalon?

- A realitás nem ez, de bízom magunkban. A hollandok toronymagas favoritok, a svédek is jóval esélyesebbek, de fiatal csapatunk képes lehet nagy bravúrra. Ha itthon megverjük a finneket és a svédeket, nyerünk Moldáviában, bejövünk másodiknak. Ez azt jelentené, pótselejtezőzünk az Európa-bajnokságért. Már ez is óriási fegyvertény lenne.

- Grenada parányi sziget, százezer lakossal, Pest megye nagyságrendű. Anguilla még kisebb, őket 12:0-ra vertük. Guyanát 2:1-re, viszont Antiguától kikaptunk 2:1-re, Matthus magyar válogatottja tehát jobb volt, mint az enyém, a magyarok 2004-ben 3:1-re legyőzték Antiguát. A mi vb-selejtezőinket tornarendszerben rendezték Antigua szigeten, a hazaiak csoportelsőként léptek tovább. Azonban a következő körben elvéreztek.

- Ön akkoriban ifiedzőként dolgozott a Hungária körúton. Egy közép-amerikai ország miként talált önre?

- Az ügyvezető, a jelenleg menedzserként dolgozó Fülöp Ferenc kérdezte, lenne-e kedvem munkát vállalni a szigeten? Neki voltak ott kapcsolatai. Nem kellett azonnal igent mondanom, két hétre kimentem körülnézni. Érdekelt a feladat, komoly kihívásnak éreztem, és anyagilag sem jártam rosszul. A pályák megfelelőek voltak, komoly munkát tudtam végezni. Az A válogatott mellett az U17-es U19-es gárdát is meg kellett szervezni, felkészíteni és elindítani a vb-selejtezőkön. Jártam a szigetet, figyeltem a körzeti meccseket. Azért kerülhettem Grenadába, mert olyan szakembert kerestek, aki beszél angolul, vannak korosztályos tapasztalatai, továbbá dolgozott felnőttekkel is. A BVSC-ben mutatkoztam be az első csapatnál Egervári mellett, később dolgoztunk Érden, továbbá Gellei Imre mellett is tevékenykedtem a Hungária körúton. A Karib-térségből egy év után tértem haza családi okokból, a kisebbik lányom velem volt kint - hetedikes általános iskolásként ott járt angol intézménybe -, a nagyobbik pedig itthon, az anyjával. Ez hosszabb távon nem volt tartható. A lányom ma angoltanárként dolgozik.

- Grenada mesés, de a futball vélhetően jóval gyengébb, mint a magyar.

- A 97. helyen álltunk a világranglistán, azóta nem figyelem őket. Akkor Magyarország a 80. helyen tanyázott, tehát nem voltunk túl távol egymástól. Azóta lényegesen nagyobb a különbség. Persze, ha anno találkoztunk, a magyar csapat nyert volna. Kicsi volt a merítési lehetőségem. Ügyesek labdával, atlétikus adottságaik kiválóak, nem véletlenül kerülnek ki abból a régióból a világ legjobb sprinterei. Taktikailag és erőnlétileg vannak lemaradásaik.

- Egervári Sándorral tavaly nyár óta dolgozik a felnőttek nemzeti együttesénél. Ezt tartja pályája a csúcsának?

- Természetesen igen, bár hozzáteszem, 2009 őszén, az egyiptomi, U20-as világbajnokságon is gyakorlatilag felnőttcsapattal dolgoztunk. Jó előszobája volt a jelenlegi munkánknak. Versenyhelyzetben megismerhettük azt a korosztályt, amely rövidesen a felnőttválogatottban bizonyíthat. Közülük sokan futballoznak külföldön, évek óta egyedül élnek, éretten, komolyen gondolkodnak a világról. Az egyiptomi vb életem legnagyobb élménye volt, egy hónap tömény futball, háromnaponta mérkőzés, összesen hét összecsapás. Bár a saját csapatunkkal voltunk elfoglalva, rengeteg meccset néztünk, elemeztünk.

- Az eldődöntőn ön irányította a csapatot, kényszerből.

- Az olaszok elleni mérkőzésen Egervárit elküldték a kispadról, pedig az olasz edzővel volt komolyabb probléma. A taljánok már kevesebben voltak, cirkusszal próbálták egalizálni, Szekeres Adrián belépőjét reklamálták. Sanyi beavatkozott, a kolumbiai bíró mindkét edzőt egy mozdulattal elküldte a kispadról. Forró hosszabbítás várt rám, végül Németh Krisztián góljával továbbléptünk.

- Az elődöntőn Ghána ellen egyedül dirigált.

- Túl azon, hogy Egervári nem ülhetett a padon, a csapat szellemi vezére, Koman sárgák miatt nem játszhatott. A kollégám a lelátón foglalt helyet, arra nem volt mód, hogy mindent megbeszéljünk. Nem is kellett, ugyanazt a szellemiséget képviselem a kispadon, mint ő, ismerjük egymás rezdüléseit. Balszerencsés vereséget szenvedtünk a későbbi világbajnoktól, a ghánaiak a döntőben megverték a brazilokat. A bronzot Costa Rica ellen megszereztük.

- Az elmúlt tizenhat év során nem érezte, hogy szeretne első számú dirigens lenni?- Ahogy telik az idő, úgy érlelődik a gondolat, egyszer bele kell majd vágnom. Sok tapasztalatot szereztem az elmúlt évtizedekben, amit hasznosítani szeretnék. Volt ajánlatom a hazai élvonalból, de nemet mondtam, mert még nem volt időszerű az önálló munkavállalás. A mostani feladatomat is nagyon élvezem. Sanyival nem csak szakmai, családi kapcsolatban is vagyok, a húgát vettem feleségül harminc esztendeje. Onnan a kapcsolat, előzőleg nem ismertük egymást. Amúgy ültem már jelentős csapat kispadján, például a Realnál. A nagyobbik lányom Madridban dolgozik, őt látogattam meg, a Santiago Bernabeuban részt vettem egy stadiontúrán, ennek során foglaltam helyet a vezetőedzői székben. Igaz, pénzt nem kaptam érte, sőt, én fizettem tíz eurót, hogy mindezt megélhessem...

- Az Eb-selejtezőkön második helyen állnak, jó pozícióból várják a folytatást. Lát esélyt arra, hogy a gárda ott lesz a 2012-es viadalon?

- A realitás nem ez, de bízom magunkban. A hollandok toronymagas favoritok, a svédek is jóval esélyesebbek, de fiatal csapatunk képes lehet nagy bravúrra. Ha itthon megverjük a finneket és a svédeket, nyerünk Moldáviában, bejövünk másodiknak. Ez azt jelentené, pótselejtezőzünk az Európa-bajnokságért. Már ez is óriási fegyvertény lenne.

- Ön akkoriban ifiedzőként dolgozott a Hungária körúton. Egy közép-amerikai ország miként talált önre?

- Az ügyvezető, a jelenleg menedzserként dolgozó Fülöp Ferenc kérdezte, lenne-e kedvem munkát vállalni a szigeten? Neki voltak ott kapcsolatai. Nem kellett azonnal igent mondanom, két hétre kimentem körülnézni. Érdekelt a feladat, komoly kihívásnak éreztem, és anyagilag sem jártam rosszul. A pályák megfelelőek voltak, komoly munkát tudtam végezni. Az A válogatott mellett az U17-es U19-es gárdát is meg kellett szervezni, felkészíteni és elindítani a vb-selejtezőkön. Jártam a szigetet, figyeltem a körzeti meccseket. Azért kerülhettem Grenadába, mert olyan szakembert kerestek, aki beszél angolul, vannak korosztályos tapasztalatai, továbbá dolgozott felnőttekkel is. A BVSC-ben mutatkoztam be az első csapatnál Egervári mellett, később dolgoztunk Érden, továbbá Gellei Imre mellett is tevékenykedtem a Hungária körúton. A Karib-térségből egy év után tértem haza családi okokból, a kisebbik lányom velem volt kint - hetedikes általános iskolásként ott járt angol intézménybe -, a nagyobbik pedig itthon, az anyjával. Ez hosszabb távon nem volt tartható. A lányom ma angoltanárként dolgozik.

- Grenada mesés, de a futball vélhetően jóval gyengébb, mint a magyar.

- A 97. helyen álltunk a világranglistán, azóta nem figyelem őket. Akkor Magyarország a 80. helyen tanyázott, tehát nem voltunk túl távol egymástól. Azóta lényegesen nagyobb a különbség. Persze, ha anno találkoztunk, a magyar csapat nyert volna. Kicsi volt a merítési lehetőségem. Ügyesek labdával, atlétikus adottságaik kiválóak, nem véletlenül kerülnek ki abból a régióból a világ legjobb sprinterei. Taktikailag és erőnlétileg vannak lemaradásaik.

- Egervári Sándorral tavaly nyár óta dolgozik a felnőttek nemzeti együttesénél. Ezt tartja pályája a csúcsának?

- Természetesen igen, bár hozzáteszem, 2009 őszén, az egyiptomi, U20-as világbajnokságon is gyakorlatilag felnőttcsapattal dolgoztunk. Jó előszobája volt a jelenlegi munkánknak. Versenyhelyzetben megismerhettük azt a korosztályt, amely rövidesen a felnőttválogatottban bizonyíthat. Közülük sokan futballoznak külföldön, évek óta egyedül élnek, éretten, komolyen gondolkodnak a világról. Az egyiptomi vb életem legnagyobb élménye volt, egy hónap tömény futball, háromnaponta mérkőzés, összesen hét összecsapás. Bár a saját csapatunkkal voltunk elfoglalva, rengeteg meccset néztünk, elemeztünk.

- Az eldődöntőn ön irányította a csapatot, kényszerből.

- Az olaszok elleni mérkőzésen Egervárit elküldték a kispadról, pedig az olasz edzővel volt komolyabb probléma. A taljánok már kevesebben voltak, cirkusszal próbálták egalizálni, Szekeres Adrián belépőjét reklamálták. Sanyi beavatkozott, a kolumbiai bíró mindkét edzőt egy mozdulattal elküldte a kispadról. Forró hosszabbítás várt rám, végül Németh Krisztián góljával továbbléptünk.

- Az elődöntőn Ghána ellen egyedül dirigált.

- Túl azon, hogy Egervári nem ülhetett a padon, a csapat szellemi vezére, Koman sárgák miatt nem játszhatott. A kollégám a lelátón foglalt helyet, arra nem volt mód, hogy mindent megbeszéljünk. Nem is kellett, ugyanazt a szellemiséget képviselem a kispadon, mint ő, ismerjük egymás rezdüléseit. Balszerencsés vereséget szenvedtünk a későbbi világbajnoktól, a ghánaiak a döntőben megverték a brazilokat. A bronzot Costa Rica ellen megszereztük.

- Az elmúlt tizenhat év során nem érezte, hogy szeretne első számú dirigens lenni?- Ahogy telik az idő, úgy érlelődik a gondolat, egyszer bele kell majd vágnom. Sok tapasztalatot szereztem az elmúlt évtizedekben, amit hasznosítani szeretnék. Volt ajánlatom a hazai élvonalból, de nemet mondtam, mert még nem volt időszerű az önálló munkavállalás. A mostani feladatomat is nagyon élvezem. Sanyival nem csak szakmai, családi kapcsolatban is vagyok, a húgát vettem feleségül harminc esztendeje. Onnan a kapcsolat, előzőleg nem ismertük egymást. Amúgy ültem már jelentős csapat kispadján, például a Realnál. A nagyobbik lányom Madridban dolgozik, őt látogattam meg, a Santiago Bernabeuban részt vettem egy stadiontúrán, ennek során foglaltam helyet a vezetőedzői székben. Igaz, pénzt nem kaptam érte, sőt, én fizettem tíz eurót, hogy mindezt megélhessem...