Dávid Kornél: egy világpolgár, aki szorít a volt csapatáért

- Gondoltam rá, és ez még nem lezárt dolog az életemben. Vannak terveim, ezek között szerepel az, hogy Amerikába teszem át a székhelyemet. Las Palmas? Szép emlékeim vannak onnan, jó csapatban játszottam. Többször voltam már ott játékosokat megfigyelni, de ennyi.

Kornél mesésnek érezheti az életét. Mert: volt egyszer egy fiú, aki tarsolyában három hamuban sült kosárlabdával elindult világgá, és ha már ment, meghódította azt...

Dávid Kornél, ha teheti, ott van a fehérváriak mérkőzésein

- Amerika nagy ugrás volt az ismeretlenbe, nem tudtam, mi vár rám, hiszen akkor még nem volt olyan fejlett a technika, mint ma. Megérte elindulni, rengeteg tapasztalatot szereztem, sokat láttam a világból. Itthon már többszörös bajnok voltam, ott egészen mások a léptékek, így eleinte igencsak "kisfiú" voltam, a nulláról kellett indulnom... Megjártam a hadak útját, igaz, egész életemben meg kellett küzdenem mindenért. Jó érzés, ha bármikor megyek, tudják, ki vagyok és mit tettem le az asztalra, meddig jutottam a világban.

Kornél sportos gyerek volt, sok sportágat kipróbált. Későn, 16 évesem ismerkedett meg a kosárlabdával, ez lett az igazi a számára. Miért?

- Nagyon szerettem focizni, de számomra a kosárlabda lett és maradt az elsőszámú sport. Ennek voltak családi okai, és bár tényleg későn kezdtem el játszani, de sikerült mindent bepótolnom.

Kornél számára a civillé válás is mesés volt. Amikor abbahagyta, amerikai kapcsolatai révén állás várta a tengerentúlon, NBA-s csapat európai megfigyelője lehetett. Itthon volt vezető is, jelenleg az utánpótlást segíti tudásával, tapasztalataival.

- Nagyon jó, hogy az amerikai NBA-ben a mai napig kikérik a véleményemet, tudják, milyen tapasztalataim vannak. Már nyolcadik éve teszem a dolgom, és elismernek. Székesfehérváron az én döntésem volt, hogy kiszállok a felnőtt csapat mellől, jobbnak láttam félreállni, átadni a helyem a csapat érdekében azoknak, akik többet tudnak tenni és nagyobb támogatást kaphatnak. Természetesen továbbra is szurkolok a fehérvári együttesnek, ott vagyok minden mérkőzésen, amelyeken csak ott tudok lenni. Amíg az akadémiám létezik és a nevemet viseli, addig Székesfehérvár az otthonom. A város fontos a számomra, a lányaim jelenleg is ott élnek, tanulnak, ott nőttek fel. A külföldi tapasztalataimat, a napról napra gyarapított tudásomat a 17 éve létrehozott alapítványra, a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia javára fordítom. Örülök, hogy sok gyerek a tanulás mellett kosárlabdázik mind a lányok, mind a fiúk közül. Fehérvár az otthonom, annak ellenére, hogy a felnőtt csapat, a klub életében nem veszek részt. Nincs bennem tüske, hiszen én döntöttem úgy, ahogy. Remélem, a csapatot tudásukhoz méltóan bajnokként ünnepelhetjük a szezon végén.