Fa Nándor ötödször is megkerülte a Horn-fokot

2017. január 09., 09:06 szerző: Ferencz Balázs
komment
A VIII. Vendée Globe egyszemélyes Földkerülő vitorlásverseny 64. napján a nyolcadik helyen vitorlázó Fa Nándor megkerülte a legendás Horn-fokot.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A 60 lábas (18 méter) Spirit of Hungary fedélzetén január 9-én hajnali 5 órakor Fa Nándor a legendás Horn-foknál elhagyta a Csendes-óceánt, s észak felé vette az irányt, hogy megkezdje mintegy 7000 tengeri mérföldes útját az Atlanti-óceánon a franciaországi célra tartva.

A verseny nyolcadik pozíciójában hajózó 63 esztendős fehérvári skipper teljesítménye már-már emberfeletti, hiszen immár ötödször kerülte meg a Horn-fokot.

Fa Nándor naplóbejegyzése a spiritofhungary.hu-ról:

Nem mentem le addig, amíg terveztem, mert visszalengett a szél és értelmetlen lett volna. Egyelőre megyek a pozitívon, és még igazítok a fok előtt, ha kell. Ahogy visszahauzoltam, akkor láttam, hogy egy jókora gomolyag felé tartok az új csapáson. Majdnem visszacsináltam, de aztán arra gondoltam, hogy elhalad, mire odaérek.

Úgy lett.
Vauuu! 23:15 UTC-kor megláttam két felhő között a szárazföldet! Ez ugyan sziget, de a kontinens része, és ilyet a rajt óta nem láttam. Bő 30 mérföldre van még, de elég nagy hozzá, hogy meglássam. Balra előttem hatalmas sötétszürke felhőtömegek, ahogy a hegyek fölnyomják a légtömegeket és kicsapódik a pára belőlük. Ijesztően néznek ki, de szerintem ártatlanok. Majd kiderül, arra megyek.

Nagyon fölpörgött a szél, kénytelen voltam újra hauzolni. Most jobbcsapáson tartok DK-nek addig, amíg ismét érdemes lesz csapást váltani a szél és a fok függvényében.

Ahogy végzek a művelettel, elrendeztem a köteleket nekitámaszkodom a kormányállás oldalának és nézem a felhőgomolyokat, ahogy kicsapódnak és összetorlódnak a Cordillerák fölött. Hátulról mindezt megvilágítják az alkonyba hanyatló nap sugarai, világító fehéren keletkeznek és tűnnek el a fodrok a vízen, fehér látomásként köröznek Isten legszebb teremtményei, az albatroszok, és arra gondolok, hogy jó eséllyel utoljára látom ezt a rideg csodát. Nyomást érzek a gyomrom táján, ami lassan jön föl a torkom irányába, könnyek szöknek a szemembe. Ezért jöttem ide, elbúcsúzni ettől a vad, kiismerhetetlen szépségtől.

Gyönyörűek az éjszaka fényei. Előre semmi, ott mélyszürkeség, de hátra pont az ellentéte, szépség, vidámság.

Hátra, jobbra tisztán csillog fölöttem a hold, alatta a fényét visszaverő hullámok, balra a naplemente világoskék csíkja a horizonton, amint éppen átnéz az Antarktisz fölött. Ennél jobban már nem megy el, ez a fény körbejár, és nemsokára üdvözölhetem keletről.
Legyengült a szél, lelassultam 9 cs-ra. Ez talán azért van, hogy ne menjek el idő előtt a foktól. Mintegy 20 mérföld múlva hauzolok, és onnét még 15 SM. Akkor már túl leszek a fokon, de úgy leszek a legközelebb hozzá, kb 8 mérföldre. Gyenge a szél, és itt erős áramlatok vannak, nem szeretnék meglepődni, nem megyek közelebb a szundikáló medvéhez.

2017. január 09.-én 05:00 UTC-kor áthauzoltam balcspásra és mostantól már a hazaúton vagyok. Még 17 mérföld és lekeresztezem a fok hosszúsági vonalát és akkor hivatalosan is megkerültem a Horn Fokot. A pezsgőt már ötödik hete hűtöm, azzal semmi gond, készen áll a nyitásra. Az ünnepi vacsorát elfogyasztottam este, de egy jó teát még hozzáteszek a pezsgőhöz és azzal meg is vagyunk, már csak egy hónapocska vitorlázás van hátra, és kész.

06:40 UTC-kor lekereszteztem a fok vonalát, így az 5. Horn Fok kerülés megtörtént. Immáron ismét az Atlanti Óceánon vagyok.
Poz: Jan. 09, 06:41 UTC, 56° 09′ S, 067° 15,8′ W, elhagytam a Horn Fokot,

Ferencz Balázs

2017. január 09., 09:06 szerző: Ferencz Balázs

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...