A hős nagymamák

Ha a család hívja őket, mennek és vigyáznak az unokára, vagy főznek, mosnak, takarítanak, vasalnak, boltba mennek. Közben ha tehetik, olvadozva babsugatják a karjaikba kerülő csöppséget. Aki a hónapok során hamar szaladó emberpalántává válik, amikor már a legritkább esetben marad meg karban, sokkal inkább lehet utána rohanni a lakásban, az utcán. De a nagymamák ezt is megteszik.A nagymamák állják, ha sír a csöppség, csitítják, szeretgetik, vigasztalják. És bizony, sokszor engedékenyek is: például hagyják, hogy az otthon szigorral tartott unoka sütit, csokit tömjön magába. Ám a nagymamák ettől (is) nagymamák. Persze, nem egyformák, az egyik így fejezi ki a szeretetét, a másik úgy. Akárhogy is, mi, gyerekek, unokák mindenképpen hálásak vagyunk a nagymamáknak, akik akár naponta, felfegyverkezve – játék, sütemény, gyümölcs, türelem, szeretet – jelennek meg a gyermeknevelés harcmezején. Kitüntetések helyett ez a hála legyen, ami elkíséri mindennapjaikat.