A spanyol kapcsolat

Amit pedig mi tapasztaltunk ebből, az így kezdődött: pénteken este egy barátunk telefonált azzal, hogy egy ismerősükhöz vendég érkezett, s kellene egy hely, ahol tárolhatja a motorját. Az illető Spanyolországból hajtott idáig, és szállása ugyan van, de a motort szeretné biztonságosan elhelyezni egy éjszakára.

Úgy alakult tehát, hogy mi lettünk a járgány befogadói, s a testes motor végül 4 éjszakát időzött a garázsunkban. Tulajdonosával mindössze kétszer találkoztunk: mikor Fehérváron élő, spanyol ajkú, magyarul jól beszélő hölgy ismerőseivel elhozták a motort, majd mikor eljöttek megnézni, megszerelhető-e az útközben kuplungproblémássá vált kétkerekű, és sikerült itt helyrehozni a hibát. A spanyol nagyon szimpatikus, közvetlen, mosolygós ember volt, említette, hogy készül a polgármesteri hivatalba is, Foz üdvözletét hozva. Mégsem beszélgettünk sokat, egyrészt nyelvi akadályok miatt, másrészt, mert valahogy mindenki ment a dolgára. Így csak a tudat volt, hogy a garázsunkban egy szimpatikus idegen motorja várakozik, amihez még kulcsot is kaptunk, hogy ha megszólal a riasztó, le tudjuk állítani.

A spanyol városka követe végül kedden vitte el a motort, a bukósisakját és a kulcsát. Itt maradt utána és vendéglátói után egy kis ajándékcsomag, amit köszönetük kifejezéseképpen hoztak, és a jóleső érzés, hogy így, ismeretlenül is ennyire megbízott bennünk. Talán ez is jó alapja lesz majd a kezdődő kapcsolatépítésnek