Anya, félek, hogy felrobbantanak - Amikor a napi politika már a klinikai szakpszichológus rendelőjébe is beszivárog

Kiskamasz iskoláslány kéri a szüleit, hogy mégse menjenek a Citadellára kirándulni, ahogy tervezték, ott ugyanis sok ismeretlen egyén sétál hátizsákkal. Anyu, félek, hogy fel fognak robbantani, fogalmazza meg a kislány az édesanyjának – de szakemberhez már azért kerülnek, mert a félelem a szülői megnyugtatásra sem múlik el, a gyermek fél az iskolából hazamenni, fél a hátizsákosoktól, a barna bőrűektől, a barna szeműektől. Nem kitalált, valós eset, amellyel most találkoznak a segítő szakemberek is. A 8-13 évesek ugyanis már tudnak olvasni,  így a politikai céllal elhelyezett plakátokat is látják, ám a felnőttekre jellemző kognitív, elvonatkoztató gondolkodási technikájuk még nincs meg, így a legtöbb hallott-látott dolgot szó szerint értelmeznek. Csóka Judit klinikai gyermek-szakpszichológus is megdöbbent, hogy megjelentek a praxisában azok a gyerekek, akik a honi napi politika következtében kezdtek el szorongani. Korábban ilyen esetekkel nem találkozott.

A havi egy alkalmas Mesekuckókon fejből-meséket hallgatnak a résztvevők, sok felnőtt vendége is van a kezdeményezésnek. Itt éppen Csóka István mesél Fotó: Buriánné Tarró Edit

– Nagyon örültem például, amikor az utcai újságosstandokról lekerültek a pornográf tartalmú lapok, az ilyen képek – mondja Csóka Judit –, de azt tapasztalom, a politikai jellegű feliratok hasonlóképpen hatnak a gyerekekre. A keletkezett félelem sajnos zsigeri marad, a gyermek egy robbantásról szóló feliratot értelmezhet úgy, hogy 300 embert robbantottak fel a terroristák, 300 ember akár az én iskolám létszáma is lehet, és abba én is beletartozom... A munkám során persze nagyon sokszor találkozom ismeretlen félelmekkel, de mivel az életet élni kell, ezeket a legtöbbször elfojtjuk. Van olyan vélemény, hogy nem kell a gyermekeket rózsaszín ködben tartani, edződniük kell – ám számukra ez nem edzés lesz, hanem a szorongás eredője. Míg korábban kizárólag a felnőtt korosztály problémája volt a pánikbetegség, most 14-15 éves pánikbeteg fiatalokkal találkozunk... Azt tapasztalom, ha megszokjuk, hogy az erőszak körülöttünk mindennapos, mert ezt látjuk a tévében, a hirdetésekben, később, mikor ténylegesen mellettünk történik az utcán, vagy netán velünk, már nem megvonjuk a vállunkat, vagy elsétálunk a szituáció mellett.

A félelem ugyan evolúciósan szükséges része életünknek, de a félelemben bentragadni kifejezetten rossz. A külvilág hatásait nem tudjuk csökkenteni, de a feldolgozásukat elősegíthetjük, hangsúlyozza a pszichológus. Az érzelmileg elérhető, értő figyelemmel a gyerekét meghallgató szülő már kulcsa a megoldásnak, a gyermek elkezd megnyugodni. A kisebbeknél (de az idősebbeknél, sőt felnőtteknél is!) nagyon eredményes a Mesekuckó sorozat (ezeket havonta egy alkalommal tartják a Széna téri könyvtárban), amelyeken fejből mondott varázsmesékkel, mondókázással, énekléssel oldják a szorongásokat – s a résztvevők felszabadultan távoznak. Az éneklés például gyakorlatilag kikapcsolja az agy félelmet "megélő" funkcióit, s segít kilépni az ördögi körből.