2017.06.26. 11:49
Bányatavi kalandom
Székesfehérvár – Szokásom szerint – a kacsákra gondolván, meg még más ügyben is – a Bányató felé vitt az utam. Elgondolásomat tett követte.
Régen voltam kedvenc kacsáimnál. Alighogy odaértem, s "halk" hangon hívni kezdtem őket, a legnagyobb örömömre több apró kiskacsa is rohant felém. Természetesen az anyukájukkal együtt, de ahogy észrevettem, nagyon bátrak voltak. Különösen tetszett egy teljesen fekete kis pingponglabda-kacsa, akinek még a lába is teljesen fekete volt. Kaptak egyből finomságot is.
A kiskacskák a dühös kacsamamával Fotó: Márkus Hilda
A kis apróságok ott sertepertéltek körülöttem. Gondoltam egyet, s kettő lett belőle: én bizony megfogom az egyiket! Megszólalt a fotós is bennem: „Micsoda fotó lesz ebből! Kezemben a kis fekete kacsával!” – előre örültem. Ki is néztem magamnak a legaranyosabb fekete színűt. Odajött teljesen a lábamhoz... Hopp! Egy óvatlan pillanatban el is kaptam. Örültem is neki nagyon, gondolva a már eltervezett fotóra. De ami történt utána Jobb nem beszélni róla!
A kiskacsa hangos hápogással kiabált az anyukájának. A kacsamamának sem kellett több! Eszeveszett gyorsasággal ott termett mellettem. Szemei szikrát szórtak, s hangos hápogással adta tudtomra, hogy ha nem adom vissza a gyermekét, bizony nagyon megbánhatom! Elkezdte csipkedni a lábamat, szárnyait fenyegetően a térdem felé csapkodta, és szerintem a szememet kereste... Te jó ég! A gyermekkacsa ijedten kalimpált a kezemben, kis szívecskéje hangosan dobogott – nem másképpen az én szívem is.
A fekete „pingponglabdák”
Gyorsan döntöttem: el kell engednem ezt a kis csöppséget, ha jót akarok. Feledtem a kínálkozó közös fotózást a kicsivel, gyorsan visszaadtam édesanyjának. Eléje pottyantottam, de ő méltatlankodva csapkodott továbbra is. Szörnyen mérges volt. Ilyen harcias kacsamamát még nem láttam De végre számba vette kicsinyeit, és köszönés nélkül otthagyott!
Máskor nem teszek ilyet. Tudom, hogy mindenkinek a gyermeke az élete értelme, még ha csak egy kacsamamáról is van szó. Máskor is jövök, de nem kapom fel a kiskacsádat!
Márkus Hilda