Székesfehérvár

2014.09.16. 21:25

Cicaparadicsom - Amiről minden cirmos álmodik

Székesfehérvár - Idén különösen jó termést hozott a csörgőfa. Augusztus közepén fürtökben lógtak az éretlen macskakölkök az ágakon.

A kicsik egyébként heten vannak testvérek, elevenek, játékosak. Az anyjuk a túlélési ösztöntől vezérelve, élelmet és hajlékot keresve hozta magával őket a mi teraszunkra. Májusban születtek a szomszédban, de nálunk szeretnek időzni, és amint a képen is látszik, fára mászni.

El is neveztük őket: Hodorka (a legnagyobb fehér mamlasz), Pötyike (a kis pöttyös cirmos), Kajszibajszi (a vörös Garfield), Enyimé (a kis kópé vörös-fehér, aki leghamarabb a szívünkbe lopta magát) és Pöttöm Palkó (a legkisebb fekete-fehér kandúrka). És akik nem fértek a fára: Bellácska (a kis Mikrobi) és Csörgőke (aki imádja a csörgő golyókat).

Hodorka, Pötyike, Kajszibajszi, Enyimé, Pöttöm Palkó – Simonék kertjében minden cica jól érzi magát. Fotó: Simonné Matók Tünde

A hosszú évek során, amióta kertes házban élünk, újra és újra kiválaszt bennünket egy-egy kóborka, akit befogadunk, ivartalanítunk és szeretettel gondozunk. Sajnos sok a kidobott állat, ezért ami tőlünk telik, megtesszük, cserébe ők mérhetetlen hálával viszonozzák. A kölykökön kívül van egy koros gyönyörű vak cicánk is, aki édesanyánk leghűségesebb társa, dorombolásával gyógyítva idős, beteg szívét.

A többiek: Macska Jancsi , akit pár hetesen a város másik feléről szedtek össze az úttestről elütött anyja mellől. Picipó, a rajzos arcú ázsiai cirmos, Rudi, aki csontsoványan ordított ennivalóért , Dömdödöm, a szeretetkolduló óriás, Bagira a fekete párduc, és a többiek, akik már nem élnek, de emlékük nem feledjük. Mind külön történet – Simonné Matók Tündétől kaptuk a fotót és a beszámolót, köszönjük!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!