„A kigyúrt férfiaknak azt mondom, számoljanak, míg én szúrok”

Nagyné Gabi mondhatni beleszületett az egészségügybe, a rendelők világába. A 40 évig az ágazatban dolgozó édesanyja és a nővérként dolgozó nővére példája szinte zsigerileg dolgozik a pályáját 18 évesen kezdő Gabiban. Így tőle hiába kérdezne olyasmiket az ember, hogy nem fél-e a vértől, vagy hogy miért ragaszkodik ehhez a közismerten sok problémával terhelt, ugyanakkor keveset fizető hivatáshoz... Mert a lényeg: ő hivatásként kezeli. Az ember ugyan persze pénzből él, de ugyan, melyik boltban árulják azt a keveseknek jutó érzést, amikor egy klinikai laboratóriumi szakasszisztenst a nála megforduló páciensek terjesztenek fel egy rangos elismerésre, majd több százan alá is írnak az érdekében?

Fotó: Internet  Nagyné Gabi jobbra - kolléganőjével összeszokott csapatot alkotnak

Gabi egészségügyi szakközépben tanult, 18 évesen a házukban lakó idősebb szakmabeli, a laborosok akkori vezetője kérdezte meg a talpraesett fiatal lányt, nem menne-e a Távirda utcai részleghez? Egy időben a kórház épületében is dolgozott, de aztán visszatért a Távirda utcai laborba, 2011 óta ismét ott találjuk. Közben 1986-ban laboratóriumi asszisztensi , majd 2000-ben szakasszisztensi képesítést szerzett, s három, sorban születő fiúgyermekükről is gondoskodott. Ők már felnőttek.

Azt a kérdést azért megkockáztatom, hogy kiből lesz a "jó vérvevő”? Mitől megfelelő egy szúrás például?

– Azt hiszem, ehhez kell egyfajta hajlam – mondja Gabi (akit tényleg minden ismerőse így szólít). - Én sosem tartottam számon, hányan fordultak meg a kezem alatt az eltelt évek során, de egy fiatalember egyszer a vérvételre várakozva a folyosón kiszámolta nekem, hogy eddig kb. kétmillió embertől vehettem vért. Tényleg mindenféle emberrel találkozom a felnőttek közül. Azt figyeltem meg, a hölgyek fegyelmezettebbek, kevésbé panaszkodósak. Hogy kik félnek a legjobban a vérvételtől? Nehéz elhinni, de bizony a nagy darab, kigyúrt, kopasz, tetkós férfiak... Őket is egy kis beszélgetéssel igyekszem megnyugtatni – de a legjobb módszer, ami általában mindig beválik, hogy megkérem az illetőt, számoljon szépen hangosan, vagy magában akár, én meg közben teszem a dolgom. Mindenki legfeljebb 23-ig jut el, aztán rám néz: tényleg, már készen is vagyunk?

Gabinak nem csak a páciensekkel, a munkatársaival (a rendelőben ketten vannak a kolléganőjével), főnökeivel, a Synlab Hungary Kft. vezetőségével is jó a kapcsolata. 2013-ban a szakszervezet javaslatára megkapta a  Semmelweis-díjat. A mintegy 350 összegyűlt támogató aláírást követően pedig felettesei néhány héttel ezelőtt Kiváló dolgozói címet adományoztak Nagyné Gabinak. S ha a rendelőben ezentúl találkoznak egy mosolygós barna nővel, aki azt mondja: Na, most számoljunk! – igen, ő lesz az.