Kalodába zárták a hűtlen asszonyt - Három napig tart a Koronázási ünnepi játékok

A három napos, rendkívül látványos rendezvény több száz szereplőt mozgat meg, bábjátékok, koncertek, utcaszínház és harci bemutatók egyaránt szerepelnek a palettán. Mi szombat délután tettünk egy két órás sétát, de az alábbiakban csak ízelítőt tudunk adni mindabból, aminek részese lehet az, aki hétfő estig ellátogat a megyeszékhelyre.

A sétát a Zichy ligetben kezdtük, ahol talpas hagyományőrzők csapatai vertek tanyát, és tartanak különböző bemutatókat. Itt is, mind a belváros több pontján gyerekjátékokat is elhelyeztek, hogy a kisebbek se unatkozzanak. Minket legjobban a „kőhajítógép” fogott meg, amivel célba kell találni. A sétaút egyik oldalán íjászok gyakoroltak, a másik oldalon a Kurul dobosok adtak éppen koncertet.

Az ütős hangszereket csupán duda, furulya egészíti ki, az együttes így próbálja felidézni a lovas nomád népek zenei világát – tudom meg a zenekar egyik tagjától.

Eztán megcsodálom a Fehérvári Hagyományőrző Egyesület két jurtáját, majd egy másik táborozó csapat tagjaival elegyedek szóba.

A fehérvári Borostyánkő, a soproni Fekete Nap és az a siófoki Onugor alkot alkalmilag közös alakulatot a Kárpát-medence 9-10. századi népeit megidézve. Nem sokára a fehérvári íjászokkal fognak összecsapni, ehhez kell az együttes erő. Aztán ha győztek, majd ráérnek akkor civakodni a zsákmányon meg a fehérnépen - magyarázzák a közös táborverés okát.

Közben megkezdődik a Magyar Királyi Kardforgatók bemutatója, amikor elhaladok mellettük éppen a szerszámíjjal ismertetik meg az érdeklődőket. Két kisfiút egy páncélos vitéz társaságában fotóz az apukájuk. A hadfiban Bencze Tamásra ismerek. Az I. András király lovagrend tagjától megtudom, hogy ők a Szentföldre induló keresztes hadak átvonulásáról tartottak bemutatót. Egy boszorkányt is fogtak, akit este tízkor égetnek meg - teszi hozzá komoly arccal.

Az evangélikus templom mellett a Jávor Ottó téren lovas hagyományőrzők tanyáznak. Sajátosan festenek a hátaslovak a kilenc emeletes panelházak tövében. Itt vannak a Fehérvári Huszárok Egyesületének tagjai is, de – tudom meg Ampli Ferenc hagyományőrző huszár őrnagytól - ezúttal nem a megszokott uniformisban tartják a bemutatót: mivel a játékok a középkort elevenítik meg, a huszárok is kaftánt, hosszú köpenyt öltenek a panyókára vetett mente helyett.

Arrébb apró lovakon bőrből készített mellvértet viselő harcosok gyakorlatoznak. Ők a Váli Hunok, akik erre az alkalomra – mások mellett - két felvidéki hagyományőrzővel is kiegészültek. A vezetőjük Berecz Botond, aki maga készítette a mellvértjét és a kápás fanyerget is, s aki - mint kérdésemre válaszolva elmondta – civilben lakberendezéssel foglalkozik.

Mielőtt belevetném magam a Fő utca forgatagába, még megállok az Országzászló téren, ahová kiváltképp a kisebbeket várják ebben a három napban, s ahol az aprónépek kipróbálhatják, milyen lehetett gyereknek lenni a középkorban

A Fő utcán egymást érik az elárusító pavilonok. A Mátyás király emlékműnél előre megadott program szerint koncertek állítják meg a sétálót. A Ciszterci templom mellett a Boszi sikátort találjuk, ottjártunkkor a Vörösmarty Színház két kiváló művészét is felfedeztük: Váradi Eszter Sára kártyából jósolt, Keller János pedig egy aranyhörcsög segítségével jövendölte meg a vállalkozó kedvűek számára, mit hoz a holnap.

A Városház térre egy nagy fából ácsolt kapu alatt lépünk be: itt az árusok is korabeli ruhát viselnek, és több régi mesterség képviselője is jelen van. Cseng a kalapács, a kovács mellett pedig ötvösmester dolgozik. Mi Ihász Oszkár íjkészítőt szólítjuk meg. Tőle tudjuk meg: az őseink kezében rettegett fegyvernek számító összetett, merevszarvú visszacsapó íj elkészítése minimum 200 órát vesz igénybe

A városházat középkori házacskákat megjelenítő díszlet takarja. Le kell húznunk a fejünket, hogy elférjünk a keresztben kifeszített szárítókötél alatt, amelyen száradó göncök lógnak. A házacskák előtt a Szabad Színház tagjai komédiáznak fáradhatatlanul. Egyikőjük – egy sajátos középkori terápia részesként - éppen egy dugóhúzóval lékeli meg egy önként jelentkező fejét, nem sokkal később pedig annak lehetünk tanúi, amint a hűtlen asszonyt kalodába csukják.

Mielőtt azonban bárki is túlságosan a szívére venné a dolgot, elárulom: a páciens ép bőrrel megúszta a doktorlást, a céda fehérnépet pedig hamarosan szabadon engedték