A kapun túl – kifürkésztük a belső udvarok titkait

Még a gyakorlott idegenvezető, Pintér Ildikó is meglepődött, amikor az Országalmánál meglátta a tekintélyes számban összeverődő közönséget. Rendszerint vagy negyvenen kíváncsiak egy efféle városnéző sétára, de ezúttal vagy háromszor annyian voltunk. A Tourinform iroda mostanában új meg új szempontokat keresve mutatja meg a belváros szépségeit. Mi tagadás, ezúttal jól beletrafáltak: hiszen a legtöbb ház belső udvarát gondosan zárják a lakók. Most feltárultak a titkos ajtók! Pintér Ildikó persze jó előre megszervezte, hogy be is engedjenek bennünket a felújított vagy felújításra váró műemléki és műemlék jellegű épületek udvaraira. Bizony, még azok is roppant hangulatosak, amelyek megértek a renoválásra.

Pintér Ildikó idegenvezető (középen) főleg a Jókai és az Oskola utcában kalauzolt bennünket ezen a sétán
Fotó: Koppán Viktor

Az első ház, amelynek kapuján bejutottunk, arról híres, hogy itt lakott M. Tóth István festőművész: ezt Nagy Edit szobrászművész szép emlékdomborműve is jelzi. Az alkotó özvegye mesélt arról, hogy M. Tóth hogyan igyekezett szépítgetni a udvar zugait... Aztán továbbindultunk, hogy becsöngessünk a Jókai utca zárt kapuin. Régi polgárházakról van szó, klasszikus gangos elrendezéssel: egyik-másik lépcsőházban még mindig ott a régi mesterek keze nyoma: megmaradt például egy csodálatos, barokkos fakorlát a lépcsőházban... Szépek az erkélyek kovácsoltvas elemei: innen a gangról kiabáltak át talán a polgárasszonyok egymásnak... Apropó, asszonybeszéd, Pintér Ildikó idegenvezető kint, az utcán felhívta a figyelmünket a Jókai utca sarokerkélyére is, amit egykor pletykaerkélynek is tituláltak - egy mai nő is sejti, miért...

Jellegzetes gangos, régi polgárházak belső udvaraiban jártunk

Az egyik udvarban megmaradt a nyoma annak a kis műhelynek, ami egykor a szappanfőző mesteré volt. Láttuk a régi várfal nyomait is: kiderült, itt alagút is húzódott. A várfal egyik kapuján a gyalogos katonák jártak ki és be, a másikon meg a lovas katonák. Egy szépen gondozott régi udvar felett megpillantottunk egy csinos, félkör alakú ablakot. Az idegenvezető azt mesélte, ő még ismert egy hajdani polgárasszonyt, akinek az ura a lakásuk ablaka alatt, a belső udvarban rendszeresen szerenádot adott - szerelme jeléül... (Hát, kérem, lehetne ilyesmit a szomszédok felháborodása nélkül megkockáztatni az intimitást nélkülöző, mai panellakótelepeken? Aligha.) Mindenütt feltűntek a szépen gondozott növények: úgy tűnik, a lakók megbecsülik, szeretik saját kis pihenőterecskéiket.

M. Tóth István festőművészről özvegye, Klára asszony mesélt: a műteremlakáshoz szép kis udvar tartozik

A Jókai utca 5. számú épületet most újítják fel. Belső udvara már most is lélegzet-elállító: olyan, akár egy kis olasz terecske, ami szűk sikátorba (pontosabban a lépcsőházba) vezet. Aztán az Oskola utcában is gyönyörködtünk egy XII. századi épület belső udvarában, ami arról is híres, hogy Fehérváron egyedül itt látható (na persze, ha beengednek) egy XV. századi ülőfülke, amiben az őrök foglaltak egykor helyet.

A Lakatos utcában, a Rózsás ház zöld ujjú tulajdonosával találkoztunk. Kiderült: a ház apró belső udvara is épp olyan kedves és szeretnivaló, mint a rózsákkal befuttatott, különleges épület...