Műemléki sétákon mutatják be a Várkörút építészeti érdekességeit, büszkeségeit

Ezekre az értékekre igyekezett felhívni a figyelmet a napokban a Topográfiai Műhely, amely műemléki sétára invitálta az érdeklődőket a Várkörút most kizárólag gyalogosan bejárható területén, a Romkerttől a Járásbíróságig. Utunkon Csutiné Schleer Erzsébet építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök és Farkas Zoltán történész kalauzolt bennünket.

A hirtelen jött melegben olykor megálltunk egy-egy árnyas területen. A Rákóczi út sarkán rögvest kiderült, hogy a monostorbástyák 1800 körüli lebontásával nyílhatott meg az út, ami voltaképpen a városfalat övező vizesárok volt. Ezt a bűzölgő árkot szerették volna lefedni, de nem csak a szag miatt. Addigra megváltozott a településszerkezet, a belváros zsúfolttá vált, szükség volt új építési telkek kialakítására is. Az út megépítése viszont összefügg a vasútállomás épületének 1860 körüli megszületésével. Az állomás távol esett a belvárostól, ezért kellett létrehozni a megfelelő összeköttetést. Így alakult ki Várkörút: elsőként a Teleki gimnáziumtól a Romkertig terjedő szakasz, később pedig műemléki sétánk útvonala, a Járásbíróságig. Csutiné Erzsébet persze, már a Romkert előtt, a körforgalomnál is felsorolta, mely korokból valók a legérdekesebb épületek: említette a tipikusan a 70-es évek stílusjegyeit hordozó Alba Regia Szállót, amelynek tervezője a fehérvári Skoda Lajos. Átellenben, az utazási iroda viszont a 30-as évek jellegzetességeit viseli magán, tervezője pedig egy igen neves építészdinasztia tagja, Hübner Tibor. A ház eredetileg lapostetős volt, szép egyenletes portálokkal. De nem feledkezett meg a mauzóleum gyönyörű tégla architektúrás épületéről, amelynek tervezője Lux Géza.

A felújítás alatt álló szakaszon jártunk: egy-egy árnyas helyen kalauzaink Farkas Zoltán és Csutiné Schleer Ezsébet (jobbra) meséltek a villasorról. Fotó: Koppán Viktor

Megálltunk a városfal mellett kialakított parknál, ahol Wathay Ferenc kapitány szobra áll – Lux Elek alkotása – no meg Schwalm László műve, ami Szent Lászlónak állít emléket, odébb Weichinger Károly és Ohmann Béla Prohászka-emlékműve. De az út két oldalán is sok a látnivaló: szecessziós és art deco épület egyaránt akad a villasoron, de a későbbi időszakokból is találunk az utcaképhez harmonikusan illeszkedő, modern házat. Szó esett a 30-as évek nagy, meghatározó építészeiről, Schmiedl Ferencről és Molnár Tiborról: az ő munkájuk segítette hajdan Csitáry polgármester városalakítói elképzeléseit. Nos, a Várkörúton sorakozó villák közül Molnár Tibor tervezte egyebek között Eppinger téglagyáros sarokházát, no és Kaltenecker Viktor az ügyvédi kamara egykori elnöke villáját is. Ez utóbbi először földszintes ház volt.

Természetesen megálltunk azoknál az épületeknél, amelyek Schmiedl Ferenc nevéhez fűződnek. Az egyik legérdekesebb az a ház, amit az építész a saját családjának hozott létre. Három évig érlelte a tervet, amíg megszületett az ideális, élhető lakóhely – a homlokzatára Ohmann Béla készítette a munkás Szent József szobrát,

Schmiedl felesége, Havranek Karola kérésére...

Kiderült, hogy a múzeum épületének mai kialakításában Molnár és Schmidl mellett a szintén meghatározó építészegyéniségnek Kotsis Ivánnak is van szerepe. De azt is megtudtuk, hogy kalauzunk, Csutiné Erzsébet egyik kedvence a vasalóház. A különös, pikáns formájú ház tervezője, Molnár Tibor szellemesen használta ki a telek adottságait. Az épület megérett a felújításra. No és nem kellene elcsúfítani reklámokkal – ahogy a villasoron másutt is tapasztalhatjuk.

Van tehát mit felfedezni a szűken értelmezett belvároson kívül is. Javaslom, éljenek a lehetőséggel! Április 22-én 15 órakor ismét műemléki séta indul a Civil Központtól: ekkor a Romkerttől a Budai út sarkáig terjedő szakaszt járhatják be.