Papagájok tartják a matekórát? Új módszer a sérült gyerekek tanításában az Ezredéves készségfejlesztőben

Egy sárga hullámos papagáj húz át a fejem fölött, amíg tucatnyi kék, zöld és fehér társa telecsicsergi a kissé fülledt levegőt. Egy óriási kék-sárga arapapagáj ücsörög békésen az egyik sarokban, egy szürke színű nimfa a másikban, miközben Szása, egy zöld amazon rikoltoltozik, méltatlankodását kifejezve, hogy nem ő van a középpontban. Mintha csak egy trópusi esőerdőbe csöppentem volna, pedig az Ezredéves Készségfejlesztő Óvoda, Általános Iskola és Speciális Szakiskola egyik emeleti termébe érkeztem.

Az iskola és a Székesfehérvári Vadmadárkórház közös programja kezdődött nemrég, amelyben a madárkórház gyógyult, de a vadonba nem visszaengedhető madarai, illetve házi kedvenc papagájai segítenek a sérült gyermekeknek elsajátítani a matematikai, biológiai alapismereteket. A madárkórház Madármentés-lélekmentés című, régóta működő, oktató-nevelő programjának speciális ága ez, hiszen a tananyagba integrált madaras foglalkozást először valósítják meg egy tanóra keretében.

Az Ezredéves iskola diákjai kézbe is vehették a madarakat: egy életre szóló madár-barátság kezdete lehet ez. Fotó: Lovász Lilla

Kováriné Bujdosó Lilla munkaközösség vezető szerint az ilyen alkalmak nemcsak óriási élményt jelentenek a sérült diákok számára, de észrevétlenül tanítanak is: olyan dolgokat, amelyeket egy „száraz" tanóra során nem egykönnyen sajátítanának el ezek a fiatalok.

– Már harmadik éve működünk együtt Berkényi Tamással és a madárkórház csapatával. Ezúttal papagájokat hoztak hozzánk egy rendhagyó matematika órára, ahol a gyerekek megtanulják a sokféle madárfaj színét, összehasonlítják a méretüket, súlyukat, akár szárnyhosszukat; ezeket az adatokat aztán lehet különbözőképpen csoportosítani, lehet vele számolni. Ugyanakkor arra is van lehetőség, hogy differenciáljuk a feladatokat, így mindenki a képességeinek megfelelő gyorsasággal tanulhat – fogalmaz Kováriné Lilla.

Az pedig, hogy a diákok meg is simogathatják a madarakat, nem csak rácson keresztül láthatják, hanem akár saját ujjukra ültetve is barátkozhatnak velük, érezhetik a tollas állatok apró szívének dobbonását, sok gyermeknek életre szóló elköteleződést jelent mind a környezettudatos magatartás, mind a madárvédelem iránt.