Vár, különszámmal

A Vörösmarty Társaság utolsó 2016-os számát nemrég mutatták be az irodalmi szervezet Kossuth utcai termében. A szerzőket most is változatos témák ihlették verseik, prózáik sajátos hangvételű megírására, mégis, vannak szövegek, amelyeket összeköt, hogy egy-egy alkalom kapcsán születtek. Az egyik ilyen Csoóri Sándor író, költő tavaly szeptemberi halála, a másik a Takács Imre emlékülés, amelyre a költő születésének 90. évfordulója alkalmából került sor. Az 1956-os forradalom tavaly őszi, 60. évfordulója apropóján pedig egy különszám is készült, amelybe a Határon túli magyar irodalom napjainak rendezvényén elhangzott előadások szerkesztett változata került bele.

Balról Bobory Zoltán, aki az '56-os különszámról beszélt pár szóban. Jobbról Lukácsy József

A Vár 2016/5-ös számát Lukácsy József, a társaság alelnöke mutatta be. Szinte minden publikáló szerzőre, írásra kitért, kiemelve közülük néhányat. Elsőként Máriás József és Lángi Péter Csoóri Sándorra emlékező esszéit, valamint Bobory Zoltánnak szintén a költő emlékezetére írt versét említette. Lángi Péter írásában jó olvasni, zámolyi gyermekként hogyan jutott egyre közelebb falubeli költőjének lírájához, mit váltottak ki belőle Csoóri írásai.

A társaság két kiadványa tartalmas olvasnivalóval szolgál Fotók: Molnár Artúr

A másik közös nevező, téma a folyóiratban ezúttal az őszi Takács Imre emlékülés. A szerzők (Sebők Melinda irodalomtörténész, Kovács Imre Attila magyartanár, irodalmár, Bobory Zoltán költő, előadóművész, a társaság elnöke, László Zsolt költő, Saitos Lajos költő) ott elhangzott, szerkesztve megjelent előadásai közül Lukácsy Kovács Imre Attila (KIA) szövegéről beszélt hosszabban. A Takács Imre A bohóc búcsúzása című versét elemző írás ugyanis kitér az irodalomtanítás érvényes problémáira, arra, hogyan lehet (vagy, nem lehet) ma eljuttatni a legfiatalabb nemzedékhez, a sokszor érdektelennek tűnő Y- és Z-generációhoz a költészetet. Illetve, mit kezdünk ma az emlékhelyekkel, a kultuszokkal.

A költészet a Vár e számában mások mellett Fellinger Károly, Szuromi Pál, Balajthy Ferenc, Csontos Márta, P. Maklári Éva és egy friss felfedezett, Locker Dávid verseivel jelenik meg. Utóbbiban egy fiatalembert tisztelhetünk, aki az esten maga olvasta föl verseit. Seb és Sima című költeményei valóban figyelemre méltóak, a folyóiratot forgatóknak később is érdemes lesz keresni a nevét.

A képzőművészeti témájú írások közt olvasható Arató Antal méltatása Sárközy Magdi és Sárközy István kiállításáról, Ivanics Zsolt kritikája Kuti Dénes festőművész korábbi fehérvári tárlatáról, Kozák Csaba pedig Csala Ildikó Budapesten kiállított akvarelljeit méltatta. Kár, hogy a szövegek illusztrálására szánt képek - a folyóirat összes többi képéhez hasonlóan - fekete-fehérek, így sajnos a színeknek a szövegekben is említett szépsége nem tud érvényesülni.