Mohács a kötelező zarándokhely

2017. január 04., 07:00 szerző: Müller Anikó Hanga
komment
Mohácsról mindenkinek fő nevezetessége, a busójárás jut eszébe. A város napjainkban dinamikusan fejlődő járási székhely, Történelmi Emlékhelye kötelező zarándokhely minden magyar számára.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Mohács hazánk legdélebbi Duna-parti települése. A ’’mu’’ és a ’’hats’’ szó együttesen földvárat jelent. Fő nevezetessége az évente megrendezendő busójárás, mely 2009 óta szerepel az UNESCO szellemiörökség-listáján. A hagyomány eredetét a törökűzés legendájával magyarázzák, ám ennek aligha van történeti alapja. A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagyarányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást. Az ie. 1-4. századig a terület a Római Birodalom Pannónia provinciájához tartozott.

Az 1526. évi csata emlékére 1976-ban létrehozott Történelmi Emlékhely kötelező zarándokhely. A Szent Koronát formázó fogadóépület a kőrózsával

A város nevét a források először 1093-ban említik, amikor Szent László király a pécsi püspöknek adományozta. A környéken állattartás, földművelés, halászat folyt. A 15. században nyolcszáz lelkes mezőváros volt, ma tizenhétezer-ötszázan lakják. A határában lezajló 1526. augusztus 29-ei tragikus kimenetelű vereség után, melyben a felkészületlen magyar sereg vereséget szenvedett a török túlerővel szemben, az ellenség a települést elpusztította. Napjainkban dinamikusan fejlődő járási székhely, 2002-ben Hild János-emlékérmet kapott. A várostól mintegy húsz kilométernyire nyugatra, Nagyharsánynál zajlott Magyarország török alóli felszabadulásának nevezetes eseménye, a II. mohácsi csata 1687-ben. Az 1526. évi ütközet emlékére 1976-ban létrehozott, szimbólumokban gazdag Történelmi Emlékhely kötelező zarándokhely minden magyar számára. A Szulejmán szultán hadaival vívott csatában mindössze másfél óra leforgása alatt tizennégyezer katonánk esett el, a középkori Magyarország elveszítette királyát és részeire hullott.

Az emlékhely gótikus ívű, majd az ív közepén megtörő kapuja szimbolizálja a törést, mely az ország fejlődésében a csatavesztés eredményeként bekövetkezett. Pölöskei József ötvösművész bronzból készült, hálószerű motívumait az elesettek csontjai ihlették. A Vadász György által tervezett átriumos fogadóépület hangulata a török időkben elpusztult kolostorok emlékét idézi, a közepén álló kút, a fehér kőrózsa - Illés Gyula szobrászművész munkája - mint egy meghasadt virág, az ország három részre szakadását szimbolizálja. A tömegsírok között II. Lajos magyar király, Szulejmán fővezér, Tomori Pál kalocsai érsek, magyar főparancsnok, Kanizsai Dorottya és a névtelen vitézek fából kifaragott szobrait láthatjuk, melyek Kő Pál, Kiss Sándor, Király József és ifj. Szabó István alkotásai. A kis lélekharang hangja tovább fokozza a sírkert magasztos hangulatát. Az emlékhely egész évben számos kulturális programot, történelemidéző bemutatót kínál.

Télűző busójelmez Fotó: a szerző

Innen néhány kilométerre - a Csele-patak mellett haladva, ahol a vesztes csata után II. Lajos király menekülés közben a vízbe fulladt - van Mohácsi Bugarszki Norbert Szent Miklós vízi- és taposómalma, melynek története majd’ hétszáz évre nyúlik vissza. Szomszédságukban, Csele falu malmát már a 14. században említik a dokumentumok. A vízimalom és a vele egybeépült tornácos molnárház a környék egyetlen ipartörténeti emléke, országosan védett műemlék. Gyergyószentmiklósi mestereknek köszönhetően ma is működőképes. Az őrlést végző malomkövet - szokatlan módon az épületben elhelyezett - két és fél méter átmérőjű felülcsapott vízikerék hajtja. A malommúzeumban őrlés- és malomtörténeti kiállítás, liszteszsákgyűjtemény is van. A taposómalmot - mely emberi járással hajtva őrlőmunkát végez - már az ókorban alkalmazták. Ismereteink szerint sehol nem maradt fenn, így a mohácsi vízimalom pajtájába épített eszköz egyedülálló. A fából épített taposókerék átmérője 5,6 méter, két ember elfér benne. Mohácsi Bugarszki Norbert portáján mészégető kemencét is láthatunk.

A monda szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok, megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán kizavarták a törököket Mohácsról.



Müller Anikó Hanga

2017. január 04., 07:00 szerző: Müller Anikó Hanga

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...