Gánt - a Vértes gyöngyszeme

- Szeretem, amikor a stresszes emberek idejönnek, és azt kérdezik, mit lehet itt csinálni? - meséli a mindig beszédes és mindenkire odafigyelő Zimmermann Róbert, annak a gánti családnak a tagja, amelyik lassan már száz éve szolgálja ki az ide érkező vendégeket étellel, szállással.  A kérdés, amit a  turisták feltesznek,  csak látszólag jogos, hiszen a Vértes lábánál elterülő, erdőségekkel, sziklákkal övezett Gánt maga a megtestesült nyugalom. A friss, hersegő levegő, a rengeteg zöld és a csend az, ami miatt elsősorban érdemes ide jönni. Nem véletlen az sem, hogy az országos kéktúra-útvonal is keresztülmegy a településen...

- Azt szoktam mondani, hogy egy jó ebéd előtt vagy után  menjenek ki az erdőbe, de ne csak egy tízperces sétára, hanem minimum fél napra. Maradjanak csendben, figyeljenek, s akkor át tudják élni a hely lényegét - tanácsolja Róbert, aki, a legtöbb helyi lakoshoz hasonlóan,  maga is rendszeresen kimegy a Gánt környéki erdőkbe kirándulni.
- Megfordul nálunk koldus és király is - mondja, amikor azt kérdem, kik jönnek ide pihenni. Az árak ugyanis barátiak, a helyiek vendégszeretete pedig mindenkit levesz a lábáról.  Átutazóban van itt éppen a Várgesztesről érkezett  Schalkhammer és a Becsi család is, mert minden egyes alkalommal, ha erre járnak, betérnek egy jó ebédre a gánti étterembe, és megpihentetik tekintetüket a zöld ezer árnyalatán. 

- Szerintem Gánt a Vértes gyöngyszeme - foglalja össze röviden Schalkhammer József, miért is szeret ide jönni.
- Nagyon tiszta falu, csendes és megnyugtató. S nem mellesleg isteni az étel - teszi hozzá felesége. Arról diskurálunk még, hogy a Gánthoz tartozó Gránás, Vérteskozma és Kőhányás is megér egy kirándulást, majd ők mennek is tovább.
Gánt echt sváb település, ezért gyakorta megfordulnak itt a betelepítettek német rokonai, illetve a kitelepítettek, és azok leszármazottai. A sváb precizitás meglátszik a tüchtig kis házakon is, amelyek a falusi turizmus legszebb ékkövei. A Zimmermann család éttermétől nem messze találjuk meg a Gránás Turistaházat, ahol most is egy csapat gyerek táborozik  a Múltunk és Jövőnk Egyesület szervezésében. Íjászversenyt tartanak a sportpályán.
- Öt napot töltöttünk itt, ez az utolsó programunk - árulja el Ádám Róbert, a csapat vezetője, aki tavaly pillantotta meg először Gántot, s már akkor tudta: ezentúl csak ide szervezi a fiataloknak a tábort. - Nincs ennél jobb helyszín a gyerekeknek - mondja.
- Nagyon jó a levegő, itt vannak a legjobb kirándulóhelyek - teszi hozzá Hegyesi Ildikó nevelő, akit körbevesznek a gyerekek, és egymás szavába vágva mesélik, mivel töltötték a napokat:  - Most történelmi íjászversenyünk van, de  volt kézműves-foglalkozás, szalonnasütés és nyílvesszőgyártás is - így a gyerekek: Balogh Márk, Zwerger Péter, Csabai Kornél és Gergely Tamás,  akik persze az egymás közti tábori eseményeket sem hagyják ki: az éjszakai őrködést, a fogkrémkenést és  gatyacsenést például...  Kár, hogy vége - mondja egy kisebb fiú, és lő egyet a kezében lévő íjjal.

De nem csak a táborozó gyerekeknek vannak itt programok: aki akar, lovas kocsikázhat, akár egy órát vagy egy egész napot is eltölthet a sétakocsin, s megnézheti a bányászati múzeumot, elkocsikázhat Csákvárra vagy  a csíkvarsai rétre, ahol  az ország legnagyobb szürkemarha-állománya található, de megtekintheti a természettudományi kiállítást is a Geszner-házban.
Gánt egyébiránt a bakancsos turisták kedvelt célpontja, ezért nekik kedveznek leginkább a lehetőségekkel: az erdei GPS túrával, vadászattal, barlangászással, kerékpártúrákkal, lovaglással. Aki Gánt múltjára is kíváncsi, az egészen biztosan megáll a bányászati múzeumnál, amelyre egy hatalmas fekete bányászvagon, az Imre  hívja fel a figyelmet.
- Minden vagonnak nevet adtak a bányászok annak idején. Ő itt az Imre, rá is van írva - mutatja Kovács László teremőr és tárlatvezető.   A múzeum bemutatja a magyarországi   s azon belül persze a gánti   bauxitbányászat múltját és fejlődését, de található itt egy szoba is, amely Balás Jenő bányamérnök emlékét őrzi. A régi eszközök, mozdonyok és történelmi dokumentumok számos látogatót vonzanak, időseket és kisgyerekeket egyaránt - meséli a volt polgármester, aki 15 évet töltött a bányában is. -  Nem ritkán az itt látható mozdony most kilencven éves vezetője is eljön, és megnézi a régi gépezetet. Legtöbben átutazóban vannak,  véletlenül látják meg a múzeumot, s azért állnak meg. Akit csak tudok, ráveszek, hogy menjen fel ezekre a csodálatos dombokra, vagy le a  geodéziai tanösvényre - meséli a vidám tekintetű Kovács László. Felnézünk a dombokra  a  gyönyörű zöld lankák, hófehér kőkarfiolokkal vonzzák a kirándulni vágyókat. Lefelé nézve pedig a bauxit festette vörös bányafal és környezete tárul elénk, mint egy holdbéli táj. A Bauxitföldtani Park több mint 127 ezer négyzetméteren terül el, egy elhagyott bányagödörben, s a bauxit-kitermelés egyik jellegzetes emléke. A 3 és fél kilométeres tanösvényen 13 állomás található, amely elhalad a 28 méter, vagyis majd tízemeletnyi magas dolomitfal mentén. Az alapkő ezer színárnyalata, a sárgától a vörösön át a liláig mind felfedezhető itt, akkor is, ha csak a távolból szemléljük a környéket.

De nem érdemes ellenállnunk a település rejtett értékeinek, Gánton ugyanis több napon át találhatunk még látnivalót. Aki beleveti magát a község életébe, élményekkel gazdagon távozik: nézze meg a Mária-kápolnát, a háborús emlékművet, a kitelepítési és bányászati emlékművet, a községi forrást, a Gánti-barlangot, a lovardát, a római katolikus templomot,  a Szent Borbála-szobrot és  az Eszterházy-kápolnát is  hogy csak néhányat említsünk a sok érdekesség közül. De annyi minden van még itt - mondja egy székesfehérvári átutazó vendég , de azokat már mindenkinek magának kell felfedeznie...