Vál

2014.07.07. 15:05

Élet egy halálos baleset után

Vál - Az élet elég nehéz anélkül is, hogy hirtelen tragédiák árnyékolnák. Sulyok-Pál Ildikó egy napon kénytelen volt megtapasztalni, milyen az, amikor minden erejére szüksége van. Talpra állt, amiért minden tiszteletet megérdemel, de megérdemli a segítséget is.

Tihanyi Tamás

- Szörnyű baleset történt velünk 2011. augusztus 30-án, és annak következtében, szeptember elsején halt meg a férjem a kórházban. Elindultunk Válról Érdre a férjemmel és a nagyobbik fiammal azzal, hogy engem elvisznek dolgozni, a nagyobbik fiamat pedig az iskolába beiratkozni. Ám Martonvásár után kifogyott a benzin. Nekiálltunk tolni az autót... Nem sokáig tartott ez, nem is tudom megbecsülni, mennyi idő telhetett el. Azután hátulról, vagy oldalról, ezt sem tudom pontosan, belénk jött egy kocsi.

A gyorsan érkező, feltorlódott autókat előző jármű vezetője elcsapta a férfit, egy család támaszát. Az apa csak azután halt meg a kórházban, hogy elbúcsúzott a fiától.

- A rendőrség szemtanúkat nem kérdezett meg, csak a fiamat és a vétkes nőt, aki belénk jött. És engem - emlékezett a szörnyű napokra Ildikó. A Fejér Megyei Hírlap segítségével később igyekeztünk további szemtanúkat keresni, miközben zajlott a per. Első fokon a vétkes nő egy év kilenc hónap büntetést kapott felfüggesztve, és egy évig eltiltották a vezetéstől. Hiába találtunk aztán a megyei napilap segítségével szemtanút, hiába jelentkezett még tanúként egy tűzoltó fiatalember is, mindkettőt meghallgatták a bíróság előtt, eljöttek a tárgyalásra, de semmit sem értünk el, mert ugyanazt a büntetést szabták ki másodfokon.

Ildikó azt mondja, a férjét elgázoló nőnek decemberben lejár a büntetése. De hozzáteszi, találtak egy újabb szemtanút, egy Suzuki vezetőjét, a kocsin tanuló jelzés volt.

- Nem tudom, nem tudom, mit is szeretnék válaszolja, amikor indulatai, érzései felől kérdezem. Én nem kívánok neki semmi rosszat annak ellenére, hogy ő olyan sok szörnyűséget okozott nekünk. Volt, aki azt tanácsolta nekem, hogy próbáljak megbocsájtani és elengedni. Én talán elengedtem.., És talán félig-meddig meg is bocsájtottam. Mert tudom, hogy el kellett engednem azért, hogy az életemet tovább tudjam élni. Mert másként ezt nem lehet. És mindezek után a gyerekeimet is erre próbálom nevelni. Persze, igaza van, nagyon kevésnek tartottam a büntetést, de nem tudok mit tenni ellene. Jelenleg zajlik a perünk a biztosítóval. És ez számunkra a következő nagy küzdelem.

Tudom, hogy Ildikó helyzete azért sem könnyű, mert van egy súlyos devizahitel is a váli családi házon.

- Hadilábon állunk. Küzdök. Kilencvenezer a devizahitel és hetvenezer a fizetésem, ezért minden munkát, amit lehet, elvállalok, Hiszen a két fiammal maradtam együtt. Nekik pedig idő kell ahhoz, hogy el tudjanak indulni az életük útján és remélem, hogy a sors mellénk áll. Egy 21 és egy 19 éves fiúval van bőven küzdelem. És azt a napot nem lehet elfelejteni, hiszen csak kísért bennünket. Nem hiszem, hogy túllépek rajta, mert az lehetetlen, elfelejteni nem lehet, hiszen akármit csinálunk, mindig velünk marad, de próbáljuk most már a saját éltünket élni.

Kapcsolódó cikkek:

Egy tragédia utóélete a bíróságon

Igazságot a gyászban - Cikkünk is segítheti egy özvegy ügyét

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!