Horgas Esztert mindig egy belső hang vezérli, az jelöli ki követendő útját

Horgas Eszter művészet iránti vonzódását alighanem meghatározta a családi légkör, hiszen édesapja Horgas Béla költő, édesanyja Levendel Júlia író. Eszter a zene mellett kötelezte el magát, a fuvola lett a hangszere. Kísérletező, a saját útját állandóan kutató, azt szélesítő emberré vált, megannyi nagy sikerrel. A 2000-ben Vukán Györggyel alakított Class Jazz Banddel a crossovert népszerűsítették, két közös műsora volt Al Di Meolával, fellépett Natalie Cole-lal. Ha már fuvolistaként a jazz érdekli, arról faggattam, miként vélekedik Ian Andersonról, a Jethro Tull kiváló énekes-fuvolistájáról?

- Teljesen mást csinálok, mint ő, de nagyon becsülöm, szeretem azt, amit csinál. Rendkívül összetett ember, nem csak egyszerűen jó muzsikus és fuvolista.

- Az alighanem közös mindkettőjükben, hogy a saját műfajukban forradalmi tettet vittek végbe...

- Igen, és abban is hasonlítunk, hogy nagyon sokfélét gondolunk a világról, és nem csupán a zenén, a fuvolán keresztül látjuk a minket körülvevő dolgokat.

- Mennyire volt rögös az útja, amikor a klasszikus zenén túl más műfajokban kezdett kalandozni?

- Ismerve a klasszikus zene műfaját, a fuvola nem arra lett kitalálva, hogy annak játékosa szólókarriert fusson be. Kislányként csak titokban álmodozhattam arról, hogy felnőttként úgy élhetek, mint egy zongora-, vagy hegedűművész, esetleg egy énekes: hiszen ők csodálatos zenei irodalomból építhetik birodalmukat. Ez a fuvolistáknak nem adatott meg, mivel igen kicsi a repertoárjuk, hamar a végére lehet járni. Ha valaki nem elégszik meg a zenekari, kamarazenekari tagsággal, hanem többet szeretne, akkor muszáj alkotnia. Az út, amit járok, annyiban új, hogy ki kellett találnom: mivel, miért, mitől lehet szóló hangszer a fuvola. Új irodalmat kellett létrehozni, ehhez a különböző műfajokban lehetett, kellett kalandozni. Így próbálkozom a jazz, a blues, a kortárs zene, a pop lehetőségeivel. A legújabb játékom Gershwin Kék rapszódiájának átdolgozása fuvolára, zongorára és jazz-zenekarra.

Tűzött a nap Velencén Horgas Eszterre, aki a napszemüveg ellenére sem látja sötétnek a világot (Fotó: a szerző)

- Mekkora levegőt vett, amikor belevágott az új alkotásába? Bizonyára kapott pofonokat is emiatt...

- Jó sok pofont kaptam, de sokan mellettem voltak és segítettek. Ez ilyen pálya, tanítványaimnak is mindig mondom, aki elöl akar járni, annak állnia kell az ütéseket! Jó nagy levegőt kellett vennem, sőt, sokan nem értik, hogy ilyen vékony nő hogy bír kétórás koncerteket végigfújni. Figyelni kell a testemre, az állóképességemre.

- A világ és zene hogyan egyesül önben, a világzenéjében?

- Úgy, hogy engem a világ és benne az emberek érdekelnek. A zenén keresztül is a világról beszélek, mondok el gondolatokat. Fontos a dramaturgia, a koncepció, nem csupán eljátszom a szerző által megírt művet, átgondolom azt, mert számomra fontos, hogy az előadás szóljon is valamiről. Figyelek mindenre, munkám része a népzene, így bármerre koncertezek a világban, Mexikóban vagy Mauritiusban, igyekszem megismerkedni a népek kultúrájával, zenéjével.

- A virtuóz fuvolistának nem lenne egyszerűbb a dolga egy műfajban tökéletesnek, világhírűnek lenni? Nem fárasztó, ez a sokoldalúság?

- Ezen nem gondolkozom, mert mindig arra megyek, amerre a belső hangom vezérel. Nem szempont, hogy mennyi pénzem van, mennyire vagyok híres. Ezek jó dolgok, de nem ez határozza meg az utamat. Ha nem akarok reklámarc lenni, simán lemondok 30 millió forintról, ha nem akarok dolgozni egy nagy sztárral, akkor lemondom vele a turnét. Mert azt szeretném érezni, ott a helyem, ahol éppen vagyok, és azt a dolgot kell tennem, amit éppen akkor és ott teszek.

- Legutóbb 10-12 éve találkoztunk, és nagyon büszke volt a kisgyerekére. Nagy gyerek lett a kicsi mára?

-- A kicsi lányom már 18 éves, és éppen tavasszal voltunk egy nemzetközi énekversenyen, ahol különdíjat kapott. Büszke vagyok rá, anyai lelkemet simogatja ez. A nagylányom is szépen éli az életét, saját színpadi csoportja van, rendezőnek készült. Sem én, sem az almáim nem estek messze attól a bizonyos fától.

- Mondja, hiányzik még valami az életéből?

- Sok minden, de ez mind a bensőmből fakad. Szeretnék ismeretlen dolgokra rájönni, sok mindent megtapasztalni, megtudni, okosabb, műveltebb lenni. Van dolgom magammal bőven! És ott van a zene, a zene, a zene és a lányaim. Intenzíven tanítok, mert az utat, amit bejártam, szeretném tanítani, nem középiskolás fokon. Nagy vágyam a saját iskola, ahol az összművészeti szemléletemet szeretném továbbadni. A tanárok megvannak hozzá, de csak a Jóisten tudja, hogy merre megyünk tovább, hová jutunk végül...