A világjáró alcsútdobozi matematikus tojásíró

A tojás az élet újjászületésének jelképe, a termékenység legősibb szimbóluma – magyarázza Fekete Ildikó, az alcsútdobozi tojásíró, a budapesti matematika szakos egyetemi hallgató. Számos teremtésmítoszban a világ tojásból ered. A világtojás mondája a legtöbb nép hitvilágában felbukkan. Bár kicsi és törékeny, képes magába foglalni a világegyetem nagyságát, és az élettelenből az élőbe

való átmenet rejtélyét jelképezi.

A kereszténységben ott a nyilvánvaló hasonlat – mondja a „história”. Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, mint madár a tojása héját. A tojás piros színe Jézus Krisztus kiömlött vérére utal.

Nem hungarikum

– A tojásfestés nem hungarikum, népszokásként viszont főként Kelet-Európára jellemző ma is – tudjuk meg Ildikótól. – Hazánkban a festett, díszített tojás ajándékozása szinte kizárólag a húsvéti időszakhoz kapcsolódik. A díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése tájegységenként változó. A tojást osztókörökkel „szelik” fel, amit rámázásnak neveznek. A mezők alkotják a díszítés kereteit.

A „népi regula” szerint a tojásból jósoltak is: nagypéntek éjjelén feltörték, aztán egy pohár vízbe csurgatták. A vízben úszó tojás alakja megmutatta, hogy milyen lesz a termés. A leányok tojáshéjat tettek a küszöbre, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása – mivel az megegyező az első férfiéval, aki belép a házba.

A többszörösen díjnyertes tojásíró

Fekete Ildikó minden díjat elnyert, ami adható ebben a műfajban: Magyar Kézműves Remek-díjas, Gránátalma-díjas, Junior Príma-díjas és a Népművészet Ifjú Mestere. A fenti díjak, elismerések, címek közül a legjelentősebb talán a széles közönség által is ismert Junior Príma-díj, amellyel a 30 év alatti tehetségeket jutalmazzák teljes szakmai életútjuk elismeréseként.

Ildikó az Ötven tehetséges magyar fiatal elnevezésű mentorprogramba is bekerült. Ide azokat válogatják be, akik kivételes adottságuk, szorgalmuk révén a jövő formálói, meghatározó személyiségei lehetnek hazánkban és a világban.

A viaszolt tojásírásos technikával gyermekkora óta foglalkozik. Alcsútdobozon nevelkedett, ahol nem volt hagyománya a tojásírásnak, de szülei segítségével minden évben új tojásokat készítettek húsvétra. Középiskolásként már egész évben írta a tojásokat (írókázás). Tizenhét éves korától mestere lett Báling Aranka Baranya megyei népi iparművész, aki azóta is egyengeti pályáját. Két éve pedig Balogh Ildikó kaposvári népi iparművész is segíti fejlődését.

A hímesek bűvöletében él, tagja a Régi Mesterségeket Felelevenítő Közhasznú Egyesületnek, és alapító tagja a Színnel-Lélekkel Művészeti Egyesületnek.

Kiállításaival – melyeken általában mintegy ezer festett, hímes, maratott tojást mutat be – határon belül és határon túl számos helyre eljutott már, Európán kívül Ázsiába és Ausztráliába is. Jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban mutatja meg az érdeklődőknek a tojásírás magyar virtusát.

Tojásfestési technikái

Többszínű hímesekkel operál, melyek mintájukat tekintve hagyományosak, a színezésük azonban saját elgondolása alapján készül. A legkedvesebbek számára a gyimesi írott tojások motívumai. Magával ragadók az egyéni tervei alapján készült tojások is, és egy kevésbé ismert, az úgynevezett maratásos technikát is felfedezheti munkáiban az érdeklődő.

– Keskeny a mezsgye az egyéni alkotás és a népművészet között – hangsúlyozza Fekete Ildikó. – Sokszor nehéz eldönteni, mi az, ami teljesen egyéni tojásírás, és mi az, ami népművészet. A népművészet is folyamatosan fejlődik. Azért, mert valami 100-200 évvel ezelőtt valahogy volt, attól még nem kell ma is ugyanúgy lennie. Ez a fejlődés tartja fenn az egészet.

– Munkáimban legtöbbször egy-egy tájegységet célzok meg és dolgozok fel. Kutatom és átveszem a motívumait. Először hagyományos mintákkal és festéssel dolgozom, majd ezeket formálom át, szándékaim szerint, a saját „képemre”.

A tojásírás nagy szerelem!

– húzza alá Ildikó.

Nem fogom abbahagyni!