Óriási bulit csapott a Videoton a drukkerekkel vasárnap éjszaka

Itt a fieszta, itt a fieszta, itt a fieszta!

Aki mondjuk ezt nem tudta vasárnap éjjel, még a Palotavárosban, vagy éppen a volt Technika házánál is értesülhetett arról, hogy bajnok lett a Videoton, kétezer torokból szóltak a piros-kékeket éltető dalok, szinte beleremegtek az Országalmát körülvevő épületek falai.

A fehérvári labdarúgók korábban külön-külön figyelték, mire megy a Pécs a Ferencvárossal a 26. forduló zárómérkőzésén, majd miután a zöld-fehérek nem tudtak nyerni a Mecsekalján, és ezzel matematikailag is biztossá vált a Vidi aranyérme, autókba pattantak, és vasárnap este, fél tíz tájékán megkezdődött a buli a Sóstói Stadion hazai öltözőjében. Mindenki ölelkezett mindenkivel, előkerült néhány palack, amely nem málnaszörpöt tartalmazott, majd a játékosok és a csapatot körülvevő stáb elindult a Városháza felé, ahol már Cser-Palkovics András és rengeteg szurkoló várta.

Joan Carrillo (balról a második) szabad utat engedett az ünneplésnek vasárnap éjszaka
Fotó: Koppán Viktor

Felhőtlen volt az öröm a Kistanácsteremben, Székesfehérvár polgármestere is látta, haszontalan lenne a hosszú beszéd, gyors gratuláció után arra biztatta a labdarúgókat, hogy ünnepeljék meg alaposan a bajnoki címet.

Ebben nem is volt hiba, összecsendültek a pezsgőspoharak, és a szokásosnál hangosabb volt a Városháza a sok boldog fiatalembertől.

Ma nincs kontroll - jegyezte meg mosolyogva a siker egyik legfőbb letéteményese, Joan Carrillo vezetőedző. A spanyol mester tavaly nyáron kapta a megbízatást a piros-kékek gardírozására, és rögtön első szezonja végén bajnok lett csapatával.

- Nagy megtiszteltetés volt, hogy engem választottak a Vidi edzőjévé, és természetesen az volt a nagy álmom, no meg a játékosoké és a szurkolóké is, hogy eljussunk idáig - mondta a spanyol mester. - Rengeteget dolgoztunk, itt az eredmény: bajnokok vagyunk és kupadöntőt játszhatunk. Tavaly nyáron még hiányzott a megfelelő önbizalom bizonyos játékosoknál, sőt a drukkereknél is, de mindenképpen csak egy cél lebegett előttem: a bajnoki aranyérem. Nem gondoltam arra, hogy hány fordulóval a vége előtt lehetünk elsők. A Videoton erős csapat, négy játéknappal a zárás előtt már örülhetünk. Hogy mi a titkunk? A rengeteg munkán túl talán az, hogy a játékosok igazi barátok, kiváló közösséget alkotnak. A csapatunk nagyon intelligens és okos különböző helyzetekben. Igen, tudom, hogy van még egy szabad trófea, de azt mondom, nyugi, addig még bajnoki mérkőzéseink is lesznek, de ezek a futballisták mindig nyerni akarnak, fel fogunk készülni a Üllői úti fináléra.

Miközben a labdarúgók ünnepeltek, a sajtó munkatársainak igényét is ki kellett elégíteniük, az egyik legkapósabb játékos a védelem oszlopa, Juhász Roland volt.

- Eddig bárhol futballoztam, sikerült bajnoki címet szereznem - kezdte a válogatott játékos, aki másfél éve a belga Anderlechttől tért haza Magyarországra. Nagyon örülök, hogy a Videotonnal is aranyérmet tudtam szerezni. Azt kell mondjam, nagyon különleges ez a siker a számomra, mert egy olyan együttes tagja lehetek, amelynek tagjai nem csak a pályán, hanem azon kívül is nagyszerű egységet alkotnak. Mindig azt mondom, hogy az erős csapatszellem viszi előre a társaságot, ez nálunk tökéletesen megvan. Szép vasárnapom volt, először Feczesin Robival együtt Michelisz Norbertnek szurkoltunk a Hungaroringen, aztán beültünk egy étterembe, ahol megnéztük a Pécs- Ferencváros csatát. Nem mondhatom, hogy az utolsó perceket hibátlan nyugalomban ültük végig... Örömteli, hogy négy fordulóval a zárás előtt megszereztük a bajnoki címet. Az ünneplésnek megvan az ideje és a helye, nekünk még fontos feladataink vannak ebben a szezonban. A bajnokságban pontrekordot szeretnénk dönteni, illetve természetesen ott a kupadöntő, amelyen be akarjuk bizonyítani, nem véletlenül lettünk mi a bajnokok!

Juhász Rolandékat a polgármesteri fogadás és a nyilatkozatokat követően egyenként szólították a Városháza téren felállított színpadra, nem meglepő, hogy mindenki óriási taps és éltetés közepette mehetett az emelvényre. Joan Carrillo megismerkedett a fehérvári levegővel, Sofia Chakla pedig igencsak elemében érezte magát mikrofonnal a kezében, ha nem futballozna, nyugodtan elmehetne showmannek is.

Miután Carrillo kifejtette, hogy a Vidinek vannak a legjobb szurkolói Magyarországon a csapatkapitány Sándor György kapott szót:

- Nagyon nehéz ez a szezon, és még nincs vége, de élvezünk minden napot, és azt, hogy ennyire kemény ez az év - mondta a szurkolóknak a középpályás. - Köszönjük szépen, hogy ennyien eljöttetek ünnepelni, ez mindannyiunk sikere!

A színpadon végig féktelen bulizás zajlott, amelybe aztán bekapcsolódhattak a drukkerek is, szeretetükkel szinte megfojtották a játékosokat. Az ünnepségen természetesen az ultrák vezényelték a dalokat, a fanatikusok a tavasszal nem látogatták a stadionban a mérkőzéseket, a Városháza elé viszont nem kellett szurkolói kártya.

A csapat éjfél előtt nem sokkal buszozott vissza a Sóstói Stadionba, arról nincsenek információink, hogy ott meddig tartott az ünneplés. Ami biztos, hogy a következő bajnoki fordulóban, vasárnap Paksra látogat a fehérvári alakulat, ahol már bajnokként lépnek pályára a piros-kékek.

Borítékolható, hogy a Vidi nem fog kiengedni még az aranyérem tudatában sem, vérprofi csapat lett a magyar élvonal első helyezettje.

Örömszó

Gyurcsó Ádám: „A Vidi első bajnoki címében nem volt akkora szerepem, a második még boldogabbá tesz, hiszen sokkal többet tudtam azért tenni, hogy a csapat sikeres legyen. Nagyon remélem, hogy a Magyar Kupát is be tudjuk húzni. Olyan játékosok alkotják a keretet, akik bármikor, bármilyen szituációban tudnak egymáson segíteni. Az edzőnk gyakran hangsúlyozza, nem elég tizenegy ember, aki kifut a pályára, a győzelemhez a keret összes tagjára szükség van. A csapatunk nagyon erős, remélem, együttmaradunk, és akkor sokra vihetjük az európai kupában.”

Burcsa Győző: „Komoly feladat, munka volt, köszönetet kell mondanom, minden munkatársnak – beleértve a szakmai stábot, az orvosi csapatot–, játékosnak, aki sokat tett azért, hogy idáig eljussunk. Mindenki hozzátett a saját területén egy kis pluszt, így négy fordulóval a zárás előtt bajnokok lehetünk. Hálás vagyok a feleségemnek, gyermekeimnek, az unokáimnak, hogy türelmesek voltak, kevesebbet voltam velük, mint szerettem volna, de merész célokat tűztünk ki magunk elé, ezeket el kellett érnünk. Játékosként a Vidivel dobogóra állhattam, boldog vagyok, hogy klubigazgatóként aranyérmes lehetek.”