A jazz-hez csak nyitott szív kell

A falon kövekről fotózott poszter, a sarokban szőnyeg, az asztalon kották, laptop és francia dobos szakújság, amúgy minden egyéb, rendelkezésre álló teret hangszerek uralnak a Bágyi-laboratóriumban: egy, a tulajdonos által csak „diszkószettnek” hívott fényes és egy kanadai, egyszerűségében csodás dobfelszerelés, meg egy százéves, de tökéletesre újított zongora. Itt születnek – akár éjszaka, álomból ébredve, vagy napközben – a dallamok, részletek, ívek, amelyek összeállva majd komplett művekké alakulnak a dobművész-komponista keze alatt. Bágyi Balázs, a Magyar Jazz Szövetség elnöke szívesen kalauzolt minket zenei világában. A 2015-ös év igen mozgalmas volt számára: 120 különböző fellépés, külföldi utazások, s rengeteg munka két fő formációjával: a Bágyi Balázs New Quartettel (Ávéd János – szaxofon, Oláh Dezső – zongora, Oláh Péter – bőgő, Bágyi Balázs – dob) és a MagyarVista Social Clubbal. (De alkalmanként játszik a Duolában P. Szabó Dániellel, valamint az Eastern Boundary Quartettel is.)

Nemrégiben nagyon jópofa fotósorozatot mutatott közösségi oldalán legrégebbi zenésztársával, a jó barát Oláh Péter bőgőssel, akivel – ki hinné? – húsz évvel ezelőtt kezdtek együtt zenélni - egy műsorba kerültek a Vígadó téri Marco Poloban, s most, két évtized múltán még mindig képesek inspirálni és megnevettetni egymást.

Balázs többször járt már a tengerentúlon, de mindig  vágyott rá, hogy Ázsiával is „meghódíttassa” magát. Októberben három hétig Kínában járt. Két, Budapesten a magyar zenei életet tanulmányozó kínai bőgős – a Sanghaji Jazz Fesztivál igazgatója és a Kínai Jazz Szövetség elnöke – közvetítésével egymagyar delegáció tagjaként hívták a nemzetközi eseményre. Jártak frissen alapított jazztanszakon, high tech-koncerttermekben és kínai jazz klubbokban is.

– Vittem a saját kompozícióimat pendrive-on, ott kinyomtattuk a kottát, így doboltam két klubkoncerten egy ismert kínai jazztrombitás zenekarában. Nagyon jó volt látni, hogy kint mennyire megérinti ez a műfaj a fiatalokat, a fesztiválon is rengeteg fiatal arcot lehetett látni a közönség soraiban.

Fotó: Molnár Artúr

Hasonlónak itthon is nagyon örülnének a jazz műfaj művelői, de a hazai események hallgatósága jobbára a negyven pluszos korosztályból kerül ki. Még most is sokan hárítják maguktól a jazz zenét: nem értenek hozzá, hangzik el a gyakori indok. A jazz-hez nem kell érteni, mondja Balázs, csak nyitott szívvel beülni egy koncertre, ha a zenészek jók, úgyis működik a dolog. Ő minden módon igyekszik népszerűsíteni a műfajt: nemrég fejezett be egy szvitet, amelyben a ritmikai különbözősége adják a szerkezetet, s szólószoprán, meg szaxofon gazdagítja. Izgalmas volt új formát kipróbálni az önálló, rövidebb, független szerkezetek után, de megkedvelte: az idei Shakespeare-emlékévben, a Gyulai Várszínház nyári tematikus fesztiváljára hasonlót komponál, jazzquartetre és női énekhangra, Pocsai Krisztára „szabva”, az angol drámaíró szonettjeinek és más lírai műveinek felhasználásával. A darabot augusztusban lemezre is rögzítik.

Bágyi Balázs a dobrészt sosem írja le komponáláskor, kérdő tekintetemre „azt hozzá szoktam játszani érzésből” könnyedséggel felel, mire azzal provokálom: hát nem a dob kapja ilyenkor a legfőbb szerepet?

– Na igen – mosolyodik el –, ugye, van az a vicc, hogy a dobos még nem zenész, de már nem közönség... Viccet félretéve nem vagyok dobközpontú zenész. A többiek beleszólhatnak, bele is szólnak, alakíthatják a darabokat, mindenki hozhatja az ötletét, akár a kottát is átírhatják, nálunk így működik.

S a Bágyi-család  így működik: a kisiskolás Levente gitározni tanul, az óvodás Anna pedig az összes rajzfilm zenéjét elzengi szüleinek.  Eszegetjük a francia nyelvű idegenvezető háziasszony frissen sült pitéjét, aztán apuka megy vissza a laborjába: akár a bőr a dobon, ez így kerek.