Zene

2014.11.01. 11:01

A nemzet bölcsülő csótánya

Nagy Feró a magyar könnyűzene markáns egyénisége. Kócos gondolataival hajdan fekete bárány volt, majd jól fésültként mentor lett. Legutóbb a palotavárosi fesztivál közreműködőjeként találkoztunk vele.

Silye Sándor

Azzal kezdtem, úgy tűnik, az évek során szelídebb, bölcsebb(?) lett. Egyetértett, és ama reményének adott hangot, hogy talán már nem olyan, mint amilyennek 30, 40 éve ismertük. Az embernek változnia kell a világ változása miatt, de toleránsan is kell viselkednie. Ha valaki hülye akar lenni, engedni kell, legyen hülye – mondta. Na, jó, de abban, hogy a nemzet csótányává lett, a külső körülmények is közre játszottak...

– Ha már a nemzet csalogánya nem lehettem... - válaszolta. – Ezt a „kitüntető címet” én találtam ki magamnak. Az előző rendszer uralkodói utálták, miként azt is, hogy nem kaphattak meg, vagy el. Ma meg már nincs, aki meg akarjon kapni, a pártokkal meg nem foglalkozom!

Nagy Feró a látszat ellenére mély érzésű ember. Viccelődött: nem tudja, kívülről milyennek látszik, de belülről nagyon szép, és kedves, igaz, keményen kimondja amit gondol, a csúnya szavakat is. Hiába van egy másik énje, időnként muszáj cinikusnak lenni, mert aki túl komolyan veszi magát, nem normális. Azt, hogy lesz e a mai dalnokokból Deák Ferenc, Arany János azt a történelem dönti el. Ő jól érzi magát a világban és kész.

– Játszani jó. Szerepet játszunk minden nap, a vállalt szerepeim szerencsére „Feróssá” váltak. Az „István a király”-ban például a szerepemet szinte rám írták, sőt, én írtam az addigi életvitelemmel. Soha nem vállaltam olyasmit, ami nem én vagyok.

Kíváncsi voltam: utálta az álarcokat, amiket az élet rá kényszerített? Szerinte az álarcot le lehet venni, ha nem illik viselőjére, csak addig kell hordani, amíg megbízzák a vágyott feladattal.

– Nem én irányítottam az életemet, a kényszerhelyzetek egyikéből léptem a másikba. Ma könnyebb dönteni, de 40 éve nem töprenghettem, ha jött a lehetőség, azt meg kellett ragadni. Ilyen volt a Metronóm 77 táncdalfesztivál, amin felléptünk. Amikor meghívtak az „István, a király”-ba, úgy gondoltam, az addigi életemet rehabilitálták.

Mondtam neki: a Megasztár, az X Faktor alapvetően üzleti vállalkozás, és ebben ő is részt vállalt. Vajon mi lett volna, ha pályája kezdetén neki is lett volna X Faktoros „apja”? Feró szerint e két sorozat több, mint üzlet, a gyerekeknek fontosak ezek a műsorok, jól énekelnek, jól táncolnak, megmutathatják, mit tudnak. Abban egyetértettünk, hogy az említett versenyek főként show-k, a közönségnek szólnak: ők sírjanak, nevessenek, sms-t küldjenek. Aki eljut a legjobb 12 közé, az tehetséges, a televízió minden lehetőséget megad neki a fellepő ruhától kezdve a színpadi fényekig, éljen hát vele. De Nagy Ferónak mit adhatott volna a „mentora”, már ha lett volna? Pálinkát – ha megveszem! – mondta vigyorogva.

– Mit szeretnék még elérni az életben? Nagy és konkrét célokat nem tudok megnevezni, de szeretném megtartani azt a szeretetet, ami körülvesz a Kárpát-medencében. Mi, emberek gyarlók, néha balfékek vagyunk, épp ezért kellene hagyni, hogy mindenki mondja el mit akar, mit szeretne. Nem az emberrel van a baj, hiszen nem születetten rosszindulatú, hanem valami olyat kapott a világtól, ami neki nem tetszik, és meg akar felelni annak. A szeressük egymást gyerekek dal örökérvényű. A politika szétvert bennünket, így mindenki hajlamos azt gondolni, hogy csak neki van igaza. Fontos lenne, hogy szeressük azt is, aki nem úgy gondolkozik, mit én, vagy te. Kár, hogy a világban abból is ellentétet csinálnak, hogy ez református, az katolikus. Ám abban mégis biztos vagyok, hogy a XXI. század a mienk, a magyaroké lesz !

Címkék#Nagy Feró

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!