Életfogytig rock and roll...

A Popstrandot négy évtizede hozta létre a főrendező Turbók János. Az idei jubileumi esztendő programja méltó volt ehhez, mert a könnyűzenei műfaj, a rock hívei a különböző stílusok kitűnőségeit láthatják, hallhatják. A kiváló kínálatból kiemelkedett a honi heavy metal, a hard rock kezdetét felidéző Mobilmánia Vikidál Gyulával, itt volt az Edda, az Irigy Hónaljmirigy, itt lesz a Neoton, az R-Go, a Piramis, Demjén Ferenc, a Magna Cum Lauda, jön a Zenevonat LGT sztárokkal, az újabbak közül Kasza Tibi, Vastag Csaba. Parádés kínálat!

A Skorpió is természetesen eljátszotta a leghíresebb dalait Agárdon, a nagy öregek találkozóján Fotó: Koppán Viktor Dávid

Szombat este gyülekeztek a Skorpió és az Omega együttes hívei. Itt is ismerős arcok, amott is a nyugdíj korhatár felé közeledők csoportokba verődve beszéltek a korábbi idők élményt adó bulijairól. Frenreisz Károly vezetésével a Skorpió nyitotta az örömök forrását, a Hej, hej, jóbarát felszólítás gyorsan hatott, hamar egy húron pendült fent és lent lévő egyaránt. Innen is, onnan is dünnyögték a füvön ringók az emlékezetes sorokat, hiába, dübörgött a banda. Amikor beszállt Tátrai Tibusz, a hangulat az egeket csapdosta, ő és az ős Skorpiós Szűcs Antal Gábor váltva és együtt tekerték a húrokat. Zárásként megtudtuk, mit beszél már az egész város, miközben felidézték ama pillanatokat, amikor a folyó parton ülve, egy sörrel kezükben mire is vártak. Nem vártak hiába, miként a nézők sem akkor és ott.

És jött az Omega! Profi színpadképekkel. Az első dal, az Életfogytig rock and roll még el-eltévedő hangjai után, a technika jó beállítását követően hangzásban is profin, lemezminőségben megszólaltatva a néhány új mellett az ismert slágereket. Megható pillanat volt, amikor a múlt héten elhunyt hajdani társ, barát, Somló Tamás emléke előtt fejet hajtottak az Éjszakai országút című örökzölddel. A kivetítőn végig ott volt egy Somlóra annyira jellemző kép, Frenreisz Karesz is visszajött, és Kóbor Jánossal egymást átkarolva énekelték a refrént. A helyzet pedig egyre fokozódott, nem maradt mozdulatlan láb, néma torok, naná, hiszen újra volt az egyszer volt, hol nem volt. Kóbor Mecky hangja betöltötte a lassan éjszakába váltó estét, basszusgitáron Mihály Tamás helyén Szölőssy Kata játszott remekül. Szekeres Tamás és Molnár György nyomták a szólót, Benkő László néhol oratórikus orgonajátéka is lenyűgözött. Az Omega zenéje szárnyalt, lebegett, más szférákba vitt, európai színvonal volt, na. Két ráadás is következett a nőnapi pluszt a Léna és a Gyöngyhajú lány jelentette, végül a Petróleumlámpa világított az éjszakában.

A két koncert 3 óra 40 percig tartott. Idősebbek hamarabb abbahagyhatták?

Á, nem, hogyan is tették volna, ha egyszer mindenkinek visszajött az ifjúsága!