Zene

2016.08.27. 19:25

Igazi örömzenészek, a muzsikáért játszanak

SZÉKESFEHÉRVÁR A sok kemény, hörgős zene után igazi felüdülésnek tetszett az idei Fezenen a Jazztelen együttes kellemesen simogató zenéje.

Silye Sándor

A Jazztelen nevű társulat zenéje az előzetes meghallgatás alapján kellemesen simogató popnak tetszik, amolyan időutazással párosítva a múlt század 70-es éveibe, mai megszólalással nyakon öntve, a dallamos hangzást blues rock és rock and rollal fűszerezve. A tagok: Bűdi Szilárd (ének, szájharmonika, basszusgitár), Géczy Viktor (gitár), Kottler Ákos (dobok). A társulat vezetőjével, Bűdi Szilárddal beszélgetve megjegyeztem: fordított utat járnak. Ma az a divat, hogy fognak egy jó kiállású fazont/hölgyet, ha tud énekelni, az sem baj, a stylist felöltözteti , írnak egy dalt, reklámozzák, és elindítják a háromnapos siker útján. A Jazztelen ezzel szemben előbb kitalálta a műfajt, írtak egy csomó dalt és nekiindultak szerencsét próbálni.

- Nem könnyű az út, de nagyon élvezzük - mondta Bűdi Szilárd. - Kerouac mondta: „úton lenni boldogság, megérkezni halál”. Most úton vagyunk, ez az első fesztiválunk. Tizenöt éve abbahagytuk a társammal, Géczi Viktorral, akivel Miskolcon az első zenekarunkat megalapítottam. Jött a fresh, a groove és az ehhez hasonló zenék, úgy éreztük, okafogyottá vált a muzsikálásunk ebben a közegben. A zenével nem szakítottam, vendéglátóztam, karaokeztam, de végig bennem volt, hogy amit akartam, azt még nem végeztem be. Újrakezdtük, sok dalt írtam, az öröm útját járjuk, bár még nem látjuk a végét. De lám, itt lehetünk az első fesztiválunkon!


- Két gitár, dob, szájharmonika. Ennyi hangszerrel kiállni ma kissé szokatlan, arról nem is beszélve, hogy a telt hangzáshoz magas szinten kell tudni zenélni. Felkészültetek?- Nem mondom, hogy a hangszerünk virtuózai vagyunk, de sokat gyakoroltunk, ami magabiztosságot adott. Basszusgitározni öt éve tanultam meg, amikor hívtak a Jimmy Hendrix Tribute nevű zenekarba. Hárman „Jazztelenkedünk”, így költséghatékonyak vagyunk, most voltunk a Kowalskyval tíz előadásból álló turnén, a cuccunk befért egy autóba. A vágyunk, hogy jegyzett zenekarrá nőjünk, de ez még az út hátralévő részének a feladata.


- A zenétek szól a szívhez, az észhez, a lélekhez. Három hangszerrel ez nagyon nehéz feladat, vagy nem?- Nem könnyű, ráadásul, ha szájharmonikázok, akkor nem szólhat a basszus, így a gitárosnak kell kitöltenie a hiánya okozta űrt. Úgy van összeállítva a műsor, hogy ezt az űrt kigitározzuk, kidoboljuk. A Cream zenekarnál láttam hasonlót, Jack Bruce elengedte a gitárt, és a dob, a gitár kísérte a szájharmonikát. Magyarország kettős: ami a rádióban megy, az nincs a fesztiválokon, illetve fordítva. Az emberek éhesek a fesztiválokon látott, hallott zenékre.


- Miskolcról indultatok, mint az Edda. Vidékről nehéz előre jutni, sokat kellett könyökölni?- Azt nem, de okosnak kell lenni. Mi menedzseljük magunkat, nem várjuk a csodát, hanem igyekszünk azt megcsinálni. Ez ilyen egyszerű... De még ez is kevés, meg kell írni azt a dalt, ami a közönség szívéhez eljut. Első dalunkban, A tűzzel játszunk címűben gyermekkorom ikonja, Póka Egon basszusgitározik, A piros bluesgitáros új dalunkban meg Tátrai Tibusz is beszállt mellénk. Na, ez maga a boldogság nekünk. A muzsikáért játszunk, azért, hogy hangszer legyen a kezünkben, a színpadon legyünk, a többi mellékes. Kitartás kell mindenhez, ezt bizonyítja az eddig bejárt utunk is!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!