2018.08.20. 12:00
A festőállvány mögött Magyaralmás polgármestere
A közösségi portálról értesültem róla, hogy a község polgármestere fest. Varga Leonóra azonban nem egykönnyen állt kötélnek, amikor felhívtam: a Hírlapban is bemutatnánk a képeit.
Varga Leonóra a bakonycsernyei tavat ábrázoló képével
Fotó: B. Kiss László / Fejér Megyei Hírlap
– A szülőfalumban, Bakonycsernyén végeztem az általánost. Szerettem énekelni és jó voltam rajzból is. A tanárom biztatott, hogy ebben az irányban tanuljak tovább. Képzőművészeti szakközépiskola akkor azonban még csak kettő volt a környéken, Várpalotán és Budapesten. Mivel hárman vagyunk testvérek, a szüleim nem tudták volna finanszírozni az albérletet. Így aztán 35 évnek kellett eltelnie, amíg ismét ecsetet vettem a kezembe.
Volt-e olyan a családban, akitől örökölhette a tehetséget?
– A nagymamám fényképész volt. Abban az időben még ecsettel, festékkel színezték ki sok esetben a műtermi fotókat. Tátott szájjal bámultam, ahogy dolgozott.
Eredeti foglalkozására nézve mérlegképes könyvelő. Ötvenévesen pedig közgazdász diplomát szerzett. Többedik ciklusát tölti Magyaralmás polgármestereként. Hogyan jött az ötlet, hogy festésre adja a fejét?
– Gyerekként csak vízfestékkel volt alkalmam dolgozni. A vágy azonban, hogy kipróbáljam az olajfestéket, erősen bennem élt. De aztán jött a család, lekötött a munka, és ennek a vágynak a beteljesítése nem fért bele az életembe. Működik azonban nálunk Almáson egy festő szakkör, amit Sájerné Bruck Teréz vezet. Kéthetente szombaton vannak a foglalkozások. Más is biztatott, hogy menjek el egyszer én is. S a múlt év őszén megtettem. Hihetetlenül gyorsan elröppent a délelőtt, s amíg festettem, megszűnt számomra a külvilág. Az első négy hónapban 25 olajképet készítettem.
Kapott-e visszajelzéseket?
– A legnagyobb elismerés az volt eddig a számomra, hogy a bakonycsernyei tavat ábrázoló munkámat borítóképnek választotta a közösségi oldalán a helyi horgászegyesület. Jól tudom, hogy még rengeteget kell tanulnom. Korábban fotók alapján készültek a képeim. A hétvégén azonban részt vettem egy festőtáborban, ahol Gasztonyi Kálmán kiültetett bennünket a szabadba. S én rájöttem, hogy mennyivel nehezebb leképezni az arányokat, színeket a természetben, ahol ráadásul a fények is állandóan változnak. A képeimet a közösségi oldalon egyébként biztatásnak szántam. Meg akartam mutatni másoknak is: csupán rajtunk múlik, hogy álmaink beteljesüljenek…