Aki meghallgatta, már érti, miért alakult ki migrációs válság Afrikában

Rejtő nyomában – a Száhel migrációs válsága és a magyar katonai szerepvállalás címmel tartott előadást Marsai Viktor, az MCC Migrációkutató Intézetének kutatási igazgatója az MCC Székesfehérvári Képzési Központjában. A biztonságpolitika végzettséggel is rendelkező Afrika-kutató azzal kezdte, sokan már elcsépeltnek tartják a migráció témáját, holott a számok ezt nem támasztják alá: a bevándorlás, beleértve az Afrikából történő bevándorlást is, még mindig erőteljes. Az előadáson érdekes bepillantást nyerhetett a hallgatóság a Száhel övezetben kialakult válság hátteréről, annak gyökereiről. Marsai Viktor úgy értékelte a Száhelt, mint Afrika legmélyebb válságát, amely a közeljövőben nem is fog megoldódni. A Száhel-övezet a Szahara déli részén, nyugatról keletre húzódó keskeny sáv, az arab nyelvben a sivatag szegélyét jelenti. Olyan országok egyes részeit foglalja magában, mint Mali, Szenegál, Burkina Faso, Etiópia, Szudán és Csád. Migráció szempontjából Maliban a legforróbb a helyzet.

Dzsihadisták, népességrobbanás, törékeny államok

A migráció, hangsúlyozta az előadó, tünet, kezelni pedig tünetet is lehet, de a hatékonyság érdekében a kiváltó okot kell megkeresni és megszüntetni. A mintegy 60 perces előadásból megtudhattuk, hogy a problémát okozó egyik kulcsszereplő a dzsihadista mozgalom, illetve azok a szervezetek, amelyek felügyelet és iránytás alatt tarják a térség országainak egy-egy részét. Az elmúlt tíz évben duplájára nőtt a dzsihadista csapások által érintett országok száma, illetve 300-ról több mint 2 ezerre emelkedett az éves támadások száma. Ennek a legfőbb oka az, hogy ezen a - migrációs szempontból átjáróháznak nevezhető – területen futnak az illegális drog-, illetve fegyverkereskedelem útvonalai is. A bonyolult probléma további összetevői a népességrobbanás - 2050-re csak Niger lakosságának a létszáma 73 millióról várhatóan 203 millióra nő. Problémát jelent, hogy a meglévő államok törékenyek, amelyek – sok más mellett - nem tudnak a népesség növekedésével lépést tartó szociális ellátórendszert kialakítani. Ez, jegyezte meg Marsai, még az acélos európai országoknak és az USA-nak sem megy. Ezen felül megélhetési alternatívát sem tudnak kínálni az illegális tevékenységekből származó bevételek helyett. Beszédes adat, hogy az érintett országok GDP-jének mintegy 5-10 százaléka embercsempészetből, drog-, és a fegyverkereskedelemből származik. 

Több tízmillió ember maradt megélhetés nélkül

A probléma kialakulásában nagy mértékben közrejátszik a klímaváltozás is, amely a Száhel-övezetet az átlagnál nagyobb mértékben érinti. Az elsivatagosodás miatt a nomád-földműves népek egyre délebbre szorulnak, ahol ugyanakkora területen egyre többen élnek. A Csád-tó, amely mintegy 30 millió ember megélhetését biztosította, felületének több mint 90 százaléka tűnt el mára, ennyi ember maradt megélhetés nélkül. Életmódot kellene váltaniuk, ám évszázados beidegződéseket nem könnyű megváltoztatni. Mindezeket tetézik az etnikai, és a vallási konfliktusok (iszlamisták és keresztények), amelyeket tovább árnyal, hogy az iszlamisták között is vannak nézeteltérések. A helyzet felszámolásában nehézséget okoz az is, hogy az illegális szervezetek nagyon gyorsan reagálnak az intézkedésekre (ha pl. lezárnak egy csempészútvonalat, heteken belül kialakítanak egy másikat, találnak új drogfutárokat, vagy támogató csoportokat, stb.)

Az előadáson szó esett a magyar honvédség különböző békefenntartó műveletekben történő szerepvállalásáról, amely leginkább a kiképzési tevékenységre, a tanácsadásra, a kísérésre és a támogatásra irányul, nem pedig a dzsihadisták elleni közvetlen harcban való részvételre. 

Az előadás végén Marsai levonta a következtetést: a térség nem tudja egyedül megoldani a problémát, még akkor sem, ha sikerül politikai egységet kialakítani.