2024.06.18. 14:00
Fülöp Tamás tűzoltó: „Ennyi év távlatából is azt mondhatom, hogy megtaláltam azt, amit kerestem”
Még május elején tartottak ünnepséget Budapesten a tűzoltók napja alkalmából, ahol Szent Flórián Érdemjellel tüntették ki Fülöp Tamás tűzoltó törzszászlóst, a székesfehérvári hivatásos tűzoltóság különlegesszer-kezelőjét kiemelkedő és kitartó munkájáért. Ennek apropóján kérdeztük őt nemrég a tűzoltói lét szépségeiről és nehézségeiről.
Édesapja, nagybátyja és unokatestvérei is tűzoltók.
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap
24 év. Ennyi ideje teljesít tűzoltói szolgálatot Fülöp Tamás Székesfehérváron, de 3 évvel ezelőtt már lakóhelyén, Sárszentmihályon is egy önkéntes tűzoltó egyesület, a Sárvíz Tűzoltó Egyesület szakmai vezetője.
De miért épp tűzoltó? Kérdeztük a kezdetekről, melyre ő egy kedves vállvonással és némi mosollyal annyit felelt, hogy mindig is tudta, hogy tűzoltó szeretne lenni.
– Sok kis srác szeretne tűzoltó lenni gyerekkorában, de nálam ez úgy tűnik megmaradt. Az érettségi, majd a sorkatonaság után egyből tudtam, hogy mi lesz a következő állomás az életemben. Egy percig sem volt kérdés, hogy hova megyek tovább és szerencsére ennyi év távlatából is azt mondhatom, hogy megtaláltam azt, amit kerestem. A családban egyébként sokan voltak így ezzel, édesapám, a nagybátyám és az unokatestvéreim is tűzoltók. Mondhatni tűzoltó család vagyunk – kezdett bele Tamás, aki szolgálati ideje alatt már több ezer esethez kivonult.
Hogyan zajlik a kivonulás, ha érkezik egy riasztást?
– 24 órás ügyeleti rendszerben dolgozunk és, ha ilyenkor megérkezik a hívás, akkor azonnal indulunk. 120 másodpercünk van arra, hogy teljes védőruházatba öltözzünk, beüljünk a tűzoltóautóba és elinduljunk az esethez. Vonulás közben igyekszünk minél több információt szerezni arról, hogy mi vár ránk, majd, amikor megérkezünk egy gyors felderítés után elkezdjük a beavatkozást. Mindenkinek meg van a maga feladata –.
Gondolom voltak embert próbálóan nehéz helyzetek is. Hogyan tudod ezt kezelni, volt olyan, hogy valamit nem tudtál elengedni?
– Voltak, persze, de olyan sosem, hogy nem tudtam volna elengedni. Szerencsére a tűzoltóságon jó csapatunk van, ki tudjuk beszélni magunkból a dolgokat. Gyakorlatilag egymás pszichológusai vagyunk –.
Három éve már a lakóhelyeden, Sárszentmihályon egy önkéntes tűzoltó egyesület szakmai vezetője is vagy. Jut idő azért a kikapcsolódásra is a hivatásos és az önkéntes tűzoltói teendők mellett?
– Számomra a tűzoltói lét nem munka, hanem hivatás. Éppen ezért nem érzem azt, hogy nekem ebből elég, persze azért én is szoktam pihenni. A másik legfontosabb a támogató háttér, amit a családomtól kapok. Ha ők nem támogatnának úgy, ahogy azt teszik, akkor nem tudnám ezt így csinálni. Ami pedig a Sárvíz Tűzoltó Egyesületet illeti, nagyon büszke vagyok arra, amit eddig elértünk. A Fehérvári Tűzoltó Egyesület nagyon sokat segített az indulásunkkor, de a településünk polgármestere is sokat tesz azért, hogy működhessünk és fejlődhessünk. Jelenleg 14 fős az egyesületünk és Sárszentmihályra, Úrhidára, Szabadbattyánra, Sárkeszire, Tácra és Székesfehérvárra vonulunk ki, ha szükség van ránk –.