A pákozdi csata, amikor új nemzet született a régiből (galéria)

A kétnapos rendezvény a kedvezőtlen időjárás miatt ugyan módosult, de el nem maradt. Így a szombati nap után, vasárnap Gyuricza Béla vezérezredesre emlékeztek, majd pedig az 1848. szeptember 29-i csata évfordulója alkalmából tartottak ünnepséget és koszorúzást az emlékműnél. 

A megemlékezésen ünnepi beszédet mondott Udvardi Endre, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára, aki a csatáról, valamint a honvédség megalakulásáról beszélt. 

– 1848. szeptember 29-ének reggelén ezen a helyen egy új sereg vitézei készültek első összecsapásukra. Magyarországon ebben az évben feltámadott a tenger, ahogy Petőfi írta és a hullámai magasra csaptak, mert ekkor új nemzet született a régiből. Új nemzet, amely tekintetét a szabadság felé fordította. A szabadság felé, ami mindenkinek egyformán jár, s amiért mindenkinek egyformán meg kell tennie a magáét. Ez maga volt a szabadság, a mámorító szabadság. Ez a mámor azonban nem tartott soká. Ismerős a történet folytatása. Gigászi erők mozdultak meg új nemzetünk szabadságának elnyomására. Következett a szabadságharc, de valójában egy önvédelmi háború, amelyben a nemzet megmutatta, hogy milyen erősen össze tud kapaszkodni, milyen keményen tud küzdeni és ellenállni – hangzott el a beszédben, amely azzal folytatódott, hogy: – Hadsereget szervezni nem lehet csak lelkesedésből, katonáskodni mióta világ a világ egyfelől szakma, másfelől hivatás. Szakma, amelynek évezredes vérrel írott törvényei vannak s, amelyeket megtanulni minden katonának kötelessége. Hivatás, amely egész embert kíván, állandó készenlétet, elszántságot, olyasmit, amit nem lehet egy közönséges szakma ismérveivel leírni, amit nem lehet pénzzel mérni –.

De a helyettes államtitkár a fentieken túl arra is kitért, hogy a pákozdi ütközet nem csak arról döntött, hogy Jellasics eljut e a fővárosba, hanem arról is, hogy lehetséges e egy valódi honvédség felállítsa, hogy képesek e a magyarok valódi katonákból álló, igazi hazát védő sereget teremteni.

Az ünnepi szónoklatot követően a jelenlévők a megemlékezés zárásaként koszorúkat helyeztek el az obeliszknél.