Harminc év után újranyitották a Székesfehérvári Járási Hivatalt

2013. január elseje óta ismét működnek a járási hivatalok. De vajon mi történt a harminc évvel ezelőtt megszűnt intézmény munkatársaival? Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője kollégáival, a levéltár és a Fejér Megyei Hírlap segítségével találta meg a választ:

– 2013 májusában kezdett el motoszkálni bennem a gondolat, a kérdés, vajon mi lehet egykori kollégáinkkal? Milyen folyamatokkal szűnt meg akkoriban a járás? Aztán a levéltári adatok és az akkori újságcikkek szolgáltak válaszokkal. Megtudtuk, hogy ez egy folyamatos megszűntetés volt, az akkori jogalkotói döntésnek megfelelően történt meg a járási rendszer leépítése. Úgy, hogy hatásköreik átkerültek a városi, illetve megyei tanácsokhoz. De pontosan mikör történt mindez? Mikor szűnt meg végleg a járási hivatal? Találtunk egy okiratot, mely egyértelműsítette, hogy éppen 1983. december 31-én történt mindez. S azt is megtaláltuk, hogy ki volt az utolsó kolléganő, aki egyébként elmesélte, jó kapcsolatuk volt a megyei tanáccsal, s oda került át. Gyurisa Tiborné, Nórika nem csak ezt mesélte el, hanem megjegyezte, akkoriban a megyei és a járási hivatal között nagyon jó kapcsolat volt. Így engedték az utolsó pillanatig dolgozni, s hagyták, hogy koordinálja a járási hivatal feladatainak átirányítását is – mesélte Dancs Norbert. Majd Nórikát bemutatva mondta el, megtalálták, elérték a ma már nyugdíjas kollégát és munkatársait. Aki ráadásul azt is vállalta, hogy 2013. december 31-én, éppen 30 évvel a járási hivatal megszűnését követően vállalta a jelképes újranyitást.

– Nórika volt az utolsó, aki 30 éve megszűnt járási hivatalban töltötte utolsó munkanapját. – Ezt egy hitelesített okirattal bizonyítom számára, s át is nyújtom, épp úgy, mint azt a kulcsot, mellyel 2013. január elsején benyitottunk az ismét induló járási hivatal épületébe.Azóta zárcsere történt, nem kell attól tartani, hogy délután négy óra után, vagy épp hétvégente igényt tartunk az egykori kollégák munkájára. Nem kell ráérő idejükben határozatokat hozniuk... Csupán azt szerettük volna, ha elmondhatjuk nekik, kollégáknak tekintjük őket, támogatásukat, szeretetüket pedig köszönjük – hangsúlyozta a hivatal vezetője. Átadta a meghatódott Gyurisa Tibornének a kulcsot, aki vállalta, jelképesen, de újra megnyitja a hivatalt. A ma már nyugdíjas éveket töltő, élvező Nórika elárulta:

– Jó lenne ismét köztetek lenni. Akkor fiatalabbak is lehetnénk... De ami fontos, az az, hogy ez egy jó csapat, olyan, amilyenek mi is voltunk. Tudtuk, s tudják a maiak is, nem elég a szakmát kiválóan tudni, érezni is kell, mert itt közvetlen kapcsolatban lehetünk az ügyfelekkel, emberekkel, családokkal, vállalkozásokkal, akik azért fordulnak a hivatalhoz, mert segítségre van szükségük – mondta máig elhivatottan Gyurisa Tiborné. Szavait, gondolatait pedig szinte folytatta Cser–Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, aki úgy fogalmazott, aki nem tiszteli saját történelmét, továbblépni sem tud.

– Ismerni kell történelmünket, megbecsülni szereplőit. A múltban is, a jelenben is hasonló a hivatal, s dolgozóinak feladata. Sokan tudják, milyen volt az önkormányzatnak dolgozni, s milyen ma az állam intézményének lenni. A legfontosabb azonban az az összefogás, melyet Nórikáék megmutattak számunkra – fűzte hozzá.