Felmérték a halállományt

Az agárd-dinnyési csónakkikötőnél helyezték vízre azt a csónakot, amellyel a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság biológusai elvégezték a munkát. Sevcsik András lapunknak arról számolt be, hogy kilenc mintavételi pontot határoztak meg a Velencei-tó különböző területein. Céljuk az volt, hogy felmérjék a halállományt összetételét. A munkát elektromos berendezéssel végezték: a nagyjából egy köbméternyi területre kisebb áramütést mértek, a halaknak pedig van egy olyan tulajdonságuk, hogy mindig a pozitív töltés felé úsznak. Sok múlik eközben az adott vízterület vezetőképességétől, de a szakemberek vigyáztak arra, hogy a halaknak, bár különböző módon reagálnak az elektromosságra, ne essen semmi bajuk.

Sevcsik András (sárga mellényben) az elektromos berendezést készíti elő a csónakkikötőnél (Fotó: Tihanyi Tamás)

A Nemzeti Biodiverzitást Monitorozó Rendszer segítségével mérik fel Magyarország természetes, vagy természetközeli vizeit, és a döntéshozók választása ezúttal a Velencei-tóra esett. A munka során sikerült jól lefedni az egész tavat. Sevcsik András a felmérés tapasztalatairól elmondta: védett fajokat, például réti csíkot nem találtak, de ez nem jelenti azt, hogy ilyenek nem élnek a tóban, csak éppen ezúttal nem sikerült őket megfogni. Angolnát azonban találtak. A hetvenes években voltak utoljára nagy angolnatelepítések a Velencei-tóban, ahol a faj lényegében csapdába került. Az angolna világszerte egyre ritkább. Ami a horgászokat leginkább érdekelheti: a felmérés során a ponty, a süllő, a csuka, a bodorka, a karikakeszeg, a sügér volt a jellemző faj. És jellemző az ezüstkárász is, ebből az egyébként tájidegen fajból is jelentős mennyiségre lehet következtetni.