Kinevették a szellemeket az előszállási diákok

Nos, mindez nem nélkülözi az előzményeket. Kezdjük onnan, hogy az Éjszaka az iskolában elnevezésű programra előzőleg pályázniuk kellett a diákoknak. Amint azt Flér Henriett pedagógus a Fejér Megyei Hírlapnak elmondta, amolyan miniönéletrajzokat kértek tőlük írásban. A gyerekek iskolai magatartását is mérlegre tették a tanárok. A félreértések elkerülése végett jegyezzük meg: a jó – és nem a rossz – magaviseletű diákok élveztek előnyt! 
Egyébként onnan is kezdhettük volna, hogy ez már a harmadik tavasziszünet-indító éjszaka volt az iskolában. Négy évvel ezelőtt volt az első. Az utóbbi két évben a program a pandémia miatt elmaradt. Jövőre ismét megrendezik. 
A közös szalonnázás után éjszakai tábort vertek a gyerekek, néhány osztályterem hálószobává avanzsált. A hetedik-nyolcadik osztályosok külön termet kaptak. A fiúk és a lányok szétválasztását azonban elhagyták, lévén csak egy fiú – egy negyedik osztályos fiatalember – volt az éjszakázók között; s huszonkét leány. 
A sötét éjszaka megihlette a szervező pedagógusokat. Az ágyak megvetését követő első programpont mindjárt egy udvari szellemirtás volt. Nem is térhettek vissza gyerekek az épületbe mindaddig, amíg meg nem találtak minden, papírból kivágott szellemet. Ezután bejárták az iskolát a pincétől a padlásig, amely azonban éjnek évadján más képet mutatott, mint nappal… – Voltak beépített embereink, akik szekrényből ugrottak elő, vagy éppen rémisztő hangokat adtak, hogy kicsit hátborzongató legyen a történet – mesélte Flér Henriett, s hozzátette, jól viselte a csapat az ijesztgetést, kinevették a szörnyeket. 
Később, 23 óra előtt indult el a tornatermi akadályverseny, majd a pingpong- és a tollaslabda-bajnokság. Levezetésként, úgy hajnali fél 2-től pedig egy memóriajátékkal múlatták az időt. Ennek végeztével a tanárok takarodót fújtak, amelyet többen komolyan is vettek, még többen viszont nem… Nekik fájdalmas lehetett a reggel 7 órai ébresztő, amikor is teljes hangerőn fakadt dalra az iskolarádió: „Jó reggelt kívánok! Ébredni kéne már!”