Szombaton korhatár nélkül lehetett gyerek mindenki Úrhidán, és ehette a nyaka köré a lángost (galéria)

Már a reggeli óráktól várták a gyerekeket az úrhidai Sportpályára mókával, játékkal, focival. Az idő mintha sejtette volna, mi készül ezen a napon, a legbarátságosabb arcát mutatta. A nap ragyogóan sütött, de éppen csak annyira, hogy a srácok órákon keresztül bírják a szabad ég alatt a labdakergetést, és a bűbájos pónik is minden lovagolni kívánó kisgyereket, elvihessenek egy-két körre a hátukon. 

Az árnyat adó tetők alatt viszont komoly munka folyt. A híres úrhidai lángosért keményen meg kellett dolgozni a gyerekeknek. A térkő szürke színe nem ment a megrendezett nap hangulatához, így a gyerekek feladata volt, annak minden négyzet centijét színes ábrákkal benépesíteni. Akinek még a pálcikaemberke is meghaladta művészi tehetségét, az a kézműves asztalnál készíthetett mindenféle alkotást. A kislányok türelemmel várták, amíg elkészül szépen fonott hajkoronájuk és a hozzá passzoló csillámtetkó kézre, karra, pofira. 

Az energiákkal nem bírók, zsákba futottak az akadályokkal nehezített pályán, ahol a kincstári zsákok hamarabb feladták a küzdelmet, mint a versenyző gyerekek. A rengeteg munkában megfáradt gyerekeknek Andi bohóc hajtogatott kívánság szerint, lufi-figurákat egy-egy kedves sztori mellett. A hatalmas sátorban szorgos kezek dagasztották, szaggatták, sütötték, kenték és jó szívvel osztogatták az elmaradhatatlan lángost. Bizony nem volt megállás egy pillanatra sem. 

A sátor bejáratán túl nem lehetett látni, mert a lángosra ácsingózó tömeg órákon át eltorlaszolta. A felnőttek közül is, aki végre a tenyerébe kapta az illatozó kelt finomságot, épp olyan hévvel rághatta a nyaka köré a híres sajtos-tejfölöst, mint gyerekként annakidején tette.