„Az írás segített abban, hogy az érzelmeket újra megéljem”

Tíz év. Ennyi telt el Elsinore Jones karakterének megszületése, történetének kifejlődése óta. Róth Nóra első regénye – sok elsőkönyves szerzőéhez hasonlóan – évekig pihent az asztalfiókban, mielőtt az olvasók számára is kézzel foghatóvá vált. Ami késik, nem múlik – szokták mondani, s idén végre a régi álom, egy saját regény, valósággá válhatott. A Lovasberényhez és Székesfehérvárhoz is sok-sok szállal kötődő szerzővel Elsinore Jones – Szerelmi baj című könyvének születéséről, írói ambícióiról beszélgettünk.

Habár most mint író kérdezlek, de ha jól tudom, egyszerre vagy érdekelt humán és reál területeken is. Melyikhez milyen kötődéseid vannak?

Gyermekkoromat Lovasberényben töltöttem szerető és összetartó családi körben, arról álmodva, hogy egy napon tanárnő vagy takarítónő leszek. Szüleim az előbbire biztattak, így a gimnázium elvégzése után egyetemen tanultam tovább, így lettem angol nyelvtanár. Jelenleg pedig egy fehérvári cégnél, pénzügyi területen dolgozom.

Honnan eredt a regényírás gondolata, hogyan született meg Elsinore Jones története?

A regény létrejötte gyakorlatilag véletlen volt, ugyanis alapvetően nem regényt akartam írni, hanem novellákat. Írtam is, ám egy este volt egy nagyon jónak tűnő novellaötletem, amit aztán – ahogy az lenni szokott – reggelre elfelejtettem. Jött aztán egy írói válság, ami annyira frusztrált, hogy úgy döntöttem, a novellákat félreteszem, és elkezdek valami teljesen mást. Ebből lett ez a regény.

Említetted az írói válságot: az írás folyamatában mi volt számodra a legnagyobb kihívás?

Leginkább azt éreztem kihívásnak, hogy amikor az első történetrész megszületett, úgy éreztem, azzal mégsem kezdődhet a könyv. Az első 150 oldalt aztán végül spontán megírtam, de voltak olyan részek, amiken kifejezetten sokat gondolkodtam és dolgoztam, hogy tökéletes legyen.

Miből merítettél inspirációt?

Főleg a korábbi olvasmányélményeimből, mert mindig is rengeteget olvastam, bár sosem az igazi szépirodalmi műveket, inkább a szórakoztató irodalmat. Rengeteg ponyvaregényt, a kalandregényektől a szerelmi történetekig mindent. Emiatt már egész egyszerűen annyi történet volt a fejemben, hogy azok mindig segítettek átlendülni a nehezebb helyzeteken, és motivációt adtak arra, hogy folytassam a történetet.

Volt meghatározó olvasmányélményed?

Meghatározó történetre nem emlékszem, de arra igen, amikor az egyetemi éveim alatt azt vettem észre, hogy sokszor nem is a mondanivaló az, ami miatt megfogott egy regény, egy történet, hanem maga a szerkesztési mód, a stílus volt az, amire nagyobb figyelmet fordítottam olvasás közben. Jobban megmaradt bennem, hogy egy regénynek keretes szerkezete volt, vagy, hogy milyen visszatérő szavak, kifejezések voltak benne, mint az, hogy mit akart mondani a szerző.

Első regényed története már nagyjából tíz éve megszületett, mi történt azóta?

Igazából már amikor elkészült, akkor ott motoszkált a fejemben, hogy jó lenne megjelentetni, hiszen mindig is szerettem írni, és szerettem volna azt, hogy az írásommal, a történetemmel szórakoztatni tudjam az olvasókat. Erre ez idáig kevésbé adódott lehetőség, illetve még meg kellett találnom az olvasóközönségemet.

A történeted főszereplője a címadó, Elsinore Jones. Ki ő valójában?

Egy fiatal nő, aki a kiindulópontban még sok mindenben hasonlít rám. Ez valószínűleg a kezdő írók „hibája”, hogy egy kicsit magukból merítenek, bár a viselkedésében nem feltétlenül látom magamat. Persze sok olyan élethelyzet van a regényben, amikor a karakter másfelé indul, mint amerre én magam mennék. Elsinore tele van kétségekkel, tele van kérdésekkel és sokszor fogalma sincs, hogy tulajdonképpen mi zajlik körülötte. Nem mindig tudja, hogy mit kellene gondolnia, vagy mit kellene éreznie. A történetben olykor pánikot is előidéző új élethelyzeteken megy keresztül és megpróbálja a maga módján kezelni a kialakult helyzeteket.

Mit szeretnél átadni az olvasóknak a történettel?

Ha visszagondolok más írásaimra, számomra mindig kizárólag a szórakoztatás volt a cél. Habár a történetben folyton kavarognak az érzelmek, mindig próbáltam belecsempészni némi humoros felhangot.

Mit jelent számodra az írás?

Az önkifejezés egyik eszközét, ami egyben önismeret és önfejlesztés is. Annak idején akkor kezdtem el írni, amikor egy komoly kapcsolat után azt vettem észre magamon, hogy érzelmileg talán túlságosan visszafogott vagyok. Bizonyos dolgokat nagyon érzelemmentesen csináltam, ami megijesztett. Az írás segített abban, hogy az érzelmeket újra megéljem.